You know I love you all. But there's some bad news. Especially one. I have to finish and give in my thesis on the next week about The character representation and film motifs of Quentin Tarantino, so I'm kinda busy with this. So the bad news is you have to bear the lack of posts for a few days. Next week seems to be easier so I can focus on the blog for 100 percent and my other writing projects. I'm expecting next week so much. Have a nice weekend kids, tell me about your Halloween plans and eat some pumpkin as I shall! Tudjátok, szeretlek mindannyiótokat. De van néhány rossz hírem. Főleg egy. Jövő hétre be kell fejeznem és le kell adnom a szakdolgozatomat a Quentin Tarantino karakterábrázolásai és filmes motívumai című témakörömből, úgyhogy ez most kissé elfoglalttá tesz. Szóval a rossz hír az, hogy néhány napig el kell viselnetek a postok hiányát. A következő hét már egyszerűbbnek tűnik, így 100 százalékosan a blogra tudok majd koncentrálni és a többi írói prodzsektemre. Tényleg nagyon várom már a jövő hetet. Nektek szép hétvégét gyerekek, meséljetek a Halloween terveitekről és egyetek némi sütőtököt, ahogy én is ezt teszem majd!
Sources: Juliana by Napoleon Habeica in I Love Fake magazine, Masha Tyelna by Julia Kennedy in Tank magazine 2009
Around the blogosphere the most frequent word nowdays is "Witchy Vibez". Raw and pagan. As I tried to do a deep research in the theme, to seek the connection between witches and fashion, I have found so many interesting stuffs that you bet it's only the Part One. I've devised a theory, I guess. After I uploaded these pictures, totally accidentally I discovered that witchy styles can be devided of two sorts. Let's see. A blogszíntéren leggyakrabban fellelhető szó mostanában a "Witchy Vibez" (körülbelül annyit tesz, hogy Boszorkányos Vibrálás, tükörfordításban nem annyira, de egyébként lehet értelmezni). Nyers és pogány. Ahogy igyekeztem mélyre ásni a témában, a divat és a boszorkányok közötti összefüggést keresve, annyi kihagyhatatlan dologra bukkantam, hogy biztosra vehetitek, ez csak az Első Rész. Kidolgoztam egy elméletet, mondjuk így. Miután feltöltöttem ezeket a képeket, teljesen véletlenül felfedeztem, hogy a boszorkányos stílusokat kétféle irányzatra lehet osztani. Lássuk.
The classic. English-village, Salem, witch burnings. These ideas are associated with the classic, evil and dark witch's image. The Wicked Witch of The West with her quirky hat, ugly face, spiky dirty nails, vicious laugh, ramshackle broom and floor lenght black veil is a real stereotype. A bit more exaggeratedly but Luella Bartley fastened on this line in her 2008 fall collection. Puff-sleeved peasant blouses, twisted-felt witchy hats, short smoke-gray coats, high-heeled clogs, black lipsticks, pale faces and even the multicolored ribbons showed the new, 21. century rendition of the 18. century witch, insisting on the wicca-cliches and basic pieces.
A klasszikus. Angolszász kis falu, Salem, boszorkányégetés. Ezek a képek társulnak a klasszikus, gonosz és sötét boszorkány képéhez. A Nyugati Boszorkány cikornyás kalapjával, csúf arcával, hegyesre csiszolt koszos körmeivel, gonosz kacajával, rozoga seprűjével és földig érő fekete lepel ruhájával egy igazi sztereotípia. Kicsit szélsőségesebben ugyan, de ezt a vonalat ragadta meg Luella Bartley a 2008-as őszi kollekciójában. A buggyos ujjú blúzok, csavart boszorkánykalapok, rövid füstszürke kabátok, a magassarkú klumpák, fekete rúzsok, sápadt arcok és a színes egymásra tűzdelt szalagok is egy 18. századi boszorkány új, 21. századi interpretációját mutatták, de ragaszkodva a wicca-klisékhez és alapdarabokhoz.
Haxan: Witchcraft Through The Ages, Black Mass
Directed & written by Benjamin Christiensen.
The 1922 Swedish/Danish silent film "Haxan" depicting the Black Mass.
There's a similar situation in the case of The Craft, a movie from 1996. The classic witch outfit is transplanted to a very tipical ninties clothing, spiced with some high-school-uniform styling. Andrew Fleming puts the black magic into the scene of tipical american teen movies, so due to the contrasts, the story and the visual is very operable. So what does characterize the classic witch? Voodoo, tarot, maledictions, curses, wickedness, the shades, et cetera. The point is, we know she's a witch, brings out she's evil, she creates herself ugly and dark willfully, and tries to perform scare and dread. Exactly this is what she differs from the other kind of witch.
Hasonló a helyzet a Bűvölet című 1996-os film esetében. Klasszikus boszorkány outfit átültetve egy nagyon a kilencvenes évekre jellemző ruhatárra, némi gimis-egyenruhás fűszerezéssel. Andrew Fleming a fekete mágiát belehelyezi a tipikus amerikai tinifilmek helyszínébe, így a kontrasztok miatt, a történet és a képi világ is nagyon működőképes. Mi is jellemzi végül is a klasszikus boszorkányt? Voodoo, tarot, átkok, rontások, gonoszság, túlvilág, satöbbi. A lényeg az, tudjuk róla, hogy boszorkány, világossá teszi számunkra, hogy gonosz, szándékosan csúfnak és sötétnek alkotja meg magát, igyekszik rémületet és viszolygást produkálni. Pontosan ez az, amiben eltér a boszorkányok másik fajtájától.
Before we get on, a little curiosity. The French Vogue in the September issue of 2007 with the leading of Carine Roitfeld and with the clothes of Alexander McQueen has made this "Devil Worship" editorial. The photographer was Terry Richardson. A scaled gold suit of armour and the pentagram. In this editorial sexualty and innocence is mixed with the trance, the voodoo, the wicca and the satanism. Sacrément Inspirée. Még mielőtt tovább mennénk, egy kis kitekintés. A francia Vogue 2007-es szeptemberi számában Carine Roitfeld vezetésével és Alexander McQueen ruháival készült ez a "Gonosz-imádó" editorial. A fotós Terry Richardson. Pikkelyes arany páncélruha és a pentagram. Ebben a fotósorozatban a szexualitás és ártatlanság keveredik a transszal, a vodooval, a wiccával és a sátánizmussal. Sacrément Inspirée.
The modern. Hocus pocus. The new wicca, the modern, the delusive. The witch, to whom the biggest weapon is the scam. Harmless, beautiful and nice, the most dangerous kind. A carnivore spider, she's luring and seducing her credulous opponent, and after she laced the victim up in her net, no turn back, the ruthless magic campaign has started. A vulpine minded, cruel vamp. She does not concot stenchy decoctions (leastways not in public), she's practising more elegant methods, like the rune or the literary styled cursing. She tortures not by anger but for pleasure. Intelligent, charming and modern. Like The Witches of Eastwick.
A modern. Hókusz pókusz. Az új wicca, a modern, a csalfa. A boszorkány, akinek legnagyobb fegyvere az átverés. Ártatlan, gyönyörű és kedves, a legveszélyesebb fajta. Egy húsevő dög, odacsalja és elcsábítja hiszékeny ellenfelét, aztán miután áldozatát befűzte hálójába, nincs visszaút, a könyörtelen mágiahadjárat elkezdődött. Furfangos eszű, kegyetlen vamp. Nem kotyvaszt bűzölgő főzeteket (legalábbis nem publikusan), inkább a ráolvasás, a szemmel verés, vagy az irodalmi stílusú átokszórás elegánsabb módszereit alkalmazza. Nem dühből kínoz, hanem szórakozásból. Intelligens, bájos és modern. Akár Az eastwicki boszorkányok.
Betsey Johnson - even if she wasn't ispirated by witches - presented the modern wicca's taste collection in the fall of 2008. Who said that a black magic maker can wear only black? Everything fits from the girly style through Marla Singer's black fur coat to the white skulled/white stocking rebel teenager apparel. And it seems the puckered hair is a basic requirement and the most oldskool part of the wicca trend.
Part Two is coming soon.
Betsey Johnson - bár nem boszorkányok inspirálták - 2008 őszén egy modern wicca ízléséhez méltó módon passzoló kollekciót mutatott be. Ki mondta, hogy a fekete mágia művelője csak feketében járhat? A kislányos stílustól Marla Singer fekete bundáján keresztül a fehér koponyás/fehér harisnyás lázadó tinédzserig minden belefér. A kreppelt haj pedig úgy tűnik, szinte alapvető követelmény és a wicca trend egyik legoldskoolabb eleme.
A Második Rész hamarosan következik.
witchcraft, the salem witch Mary Easty in circa 1692, Luella Fall 2008 via style.com, scene from The Craft, witchcraft editorial with an Alexander McQueen dress by Terry Richardson for french Vogue in 2007, The Witches of Eastwick, pink cat with cross, girls by Saga Sig, Betsey Johnson Fall 2008 via style.com.
... is do not to fight with The Razor. And of course, you don't talk about fight club. The BCC, aka. the Bruise-Collector Company has officially received me as a member. What an honour. Seriously, the question is why we BCC-members are so proud of our blue-purple-green spots? The answer is complex. Maybe because they're tough. Maybe because bruises are the colour-switcher maps of our lifes, they help us to remember. Before I go way far with the philosophical tune, I say maybe we are simply perverts because while others try to hide them, we're exposing them pridefully like they were some imbibitioning tattoos. Total exhibitionism. A Harcosok Klubjának első szabálya, hogy nem harcolsz A Borotvával. És persze, hogy nem beszélsz a harcosok klubjáról. Hivatalosan is maguk közé fogadott a ZGYT, azaz a Zúzódás-Gyűjtők Társasága. Micsoda megtiszteltetés. Komolyra fordítva a szót, vajon miért is vagyunk mi, ZGYT-tagok oly büszkék kék-lila-zöld foltjainkra? A válasz összetett. Talán, mert vagány. Talán, mert a zúzódások színváltó térképei életünknek, segítenek emlékezni. Még mielőtt túlságosan filozófikusra venném a hangnemet, egyszerűen talán csak perverzek vagyunk, hogy míg mások igyekeznek elrejteni, addig mi büszkén, mint egy felszívódó tetoválás, villogunk vele. Teljes exhibicionizmus.
(I know these are not bruises, I know. Bruise pictures next time kids.)
Of course, it's not only about it. They're jewels. Why would somebody put on an earring or a nose ring if not by the reason of decorating or differentiation. So it's the same with us BCC-members in the cases of wounds, bruises, scars. I talk about these healing within 8 days, harmless bodily mutations. These have the beauty in their passing away. They don't affect our lifes, don't change us, they're liveable, lapsing marks. Marks from our lifes, ad hoc memories.
Persze nem csak erről van szó. Ékszerek. Mi másért rakatna valaki magára fülbevalót, vagy orrkarikát, ha nem a dekorálás, a megkülönböztetés miatt. Így vagyunk mi ZGYT-sek mindenféle sérüléssel, zúzódással, sebhellyel. Persze itt most csak ezekről a 8 napon belül gyógyuló, ártalmatlan testi változásokról beszélek. Mert ezeknek pont abban rejlik a szépségük, hogy elmúlnak. Nem befolyásolják életünket, nem tesznek mássá, elviselhető, elmúló jelek. Jelek az életünkből, ad hoc emlékek.
Everyone agree that the latest collection of Proenza Schouler is much grown up, and more feminine than the formers. Everything is softer and longer, there is a lot of chiffon. I'll be quite frank (yes, when I start a sentence like this, in most cases I'm about to tell a bad report pretending that I have to reckon with anyone because of my negativ - or whatever - opinion, bad habit) at first I felt nothing. But I announce pridefully, from the status of "it's not bad actually" at the attendance of acid yellow I've got to the "hm, quite great" thought.
Mindenki egyetért abban, hogy a Proenza Schouler legújabb kollekciója sokkal felnőtt(es)ebb, és sokkal nőiesebb, mint az eddigiek. Minden puhább és hosszabb, sok a műselyem. Őszinte leszek, (igen, amikor így kezdem a mondatot, általában valami rossz hírt készülök felvezetni, azt tettetve, mintha bárkinek is bármiféle elszámolással tartoznék a negatív - vagy bármilyen - véleményem miatt, rossz szokás) elsőre semmit nem éreztem. De büszkén jelenthetem, hogy a "végül is nem is rossz"-ból azért az acidsárga megjelenésénél sikerült eljutotnom a "hm, elég jó" állapotába.
I hate to dale with I like it or not. Who cares? I mean, obviously it has a reason why I put it on the blog. And obviously you're curious what it is. And obviously I will tell you. But obviously you have found out what this reason is. Obviously it is that after looking this over many times I came to love it, and the saluting before the geniousness of Lazaro Hernandez and Jack McCollough up to now, so it was compulsory to write about the new clothes of Proenza Schouler. The Emperor's new clothes. It can be noticed by who's worthy for it. (The Emperor?)
Utálok azzal foglalatoskodni, hogy ez most tetszik vagy nem. Kit érdekel? Úgy értem, nyilván oka van, hogy felraktam a blogra. És nyilván már kíváncsi vagy, hogy mi ez. És nyilván el is fogom mondani. De nyilván már kitaláltad, hogy mi az oka. Nyilván az, hogy sokszori átnyálazás után megszerettem, na meg Lazaro Hernandez és Jack McCollough eddigi zsenialitása előtt tisztelegve, kötelező jellegű volt a Proenza Schouler új ruháiról írnom. A császár új ruhái. Csak az veszi észre őket, aki méltó rá. (A császár?)
As the Chanel-like tweed jackets passed, these acid yellow chiffon bits has appeared. The PS-boys (can I call You boys, dear Lazaro and Jack?) already used this colour in their last year collection. And now I don't feel like to go in what new technics or materials they were working with. Sorry. My associations disappointed me now. A bit I cry for their 2009 spring clothes, I adored them, I eulogized them. Anyway it's good to be lost in the details here and thinking about "oh dear acid yellow, what do you want from me, where do you take me, why do Ya love me?"
A Chanel-szerű tweedkabátok levonultak és megjelentek ezek az acidsárga színnel variált selyemdarabok. A PS-fiúk (hívhatom Önöket fiúknak, kedves Lazaro és Jack?) egyébként már a tavalyi kollekciójukban is használták ezt a színt. És most nincs kedvem belemenni abba, hogy milyen új technikákkal, vagy anyagokkal dolgoztak. Ne haragudjatok. Az asszociációim most teljesen cserben hagytak. Kicsit visszasírom a 2009-es nyári ruháikat, azokat imádtam, ódákat zengtem. Mindenesetre jó elveszni ezekben a részletekben, és azon gondolkozni, hogy "ó kedves acidsárga, mit akarsz tőlem, hová viszel, s miért szeretsz Te engem?"
Proenza Schouler Spring 2011
nymag.com, vogue.com, dazeddigital.com, all the photos selected and edited by me
A happy bubble gum collection? Maybe. And exactly this is why we (I mean on we actually myself, but we sounds better) love Peter Som's spring clothes. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." No strain, no "trying to create something you have never seen" effect. A simply exciting, colourful and playful collection, vibrant colours, and vivid motifs. Like we go to the oceanarium or to the theme park with the kidz and eat those big rainbow lollipops. I mean, I do.
Egy vidám rágógumi kollekció? Meglehet. És pont ez az, amiért szeretjük (úgy értem szeretem, csak a királyi többes jól hangzott) Peter Som tavaszi ruháit. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." Semmi erőlködés, semmi "csinálok valamit olyat, amilyet még soha nem láttál" effektus. Egy szimplán izgalmas, színes és bohó kollekció, vibráló színek és eleven motívumok. Mint, amikor elmegyünk az óceanáriumba vagy a vidámparkba a kölykökkel, és olyan nagy szivárványos nyalókákat eszünk. Úgy értem, megyek.
style.com, glamour.com and the photos are all selected and edited by me
You know, that black and white stuff. Yes. The master of unisex, symmetrical and zippered clothes is, no doubt, Rad Hourani. The difference between this and last year's collection is the white colour. As I'm getting older, I become even more the man of excesses. I need everything to be minimalist or chock-ful. Rad Hourani or Meadham Kirchhoff. Leather, PVC, neoprene. Our grandchildren will dress like these in some decades, and they'll be feminine-masculine twins. I have no words for the sunglasses. They're epic. Tudod, a fekete és fehér téma. Igen. Az unisex, szimmetrikus és cipzározott ruhák mestere, kétség kívül, Rad Hourani. A különbség ez és a tavalyi kollekció között a fehér szín behozatala. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább a végletek embere vagyok. Minden legyen vagy minimalista vagy túlzsúfolt. Rad Hourani vagy Meadham Kirchhoff. Bőr, PVC, neoprén. Az unokáink így öltöznek majd néhány évtized múlva, és feminin-maszkulin ikrek lesznek. Nem mondok semmit a napszemüvegekre. Epikusak.
Well, the judgment has not indisputable yet. The court is going to decide later that the defendant who appeared here will be convicted or voted with an agreement yes. I can not decide it is ugly or I need it much. The danger is I feel inclined to the I need it much way, and I guess the battle will turn out in minutes. Of course I'm talking about the Rad Hourani's collaboration with Aldo shoes. Three, two, one. The question has brought. HERE to me with it.
Nos, a döntés egyelőre nem vitathatatlan. A bíróság később dönt róla, hogy a jelen megjelenő vádlottat elítéli vagy egyezményes igent szavaz meg neki. Nem tudom eldönteni, hogy csúnya vagy nagyon kell. A veszély az, hogy egyre inkább hajlok a nagyon kell irányába, és úgy érzem a csata perceken belül eldől. Természetesen a Rad Hourani és az Aldo kollaborálásából született cipőkről beszélek. Három, kettő, egy. A kérdés eldőlt. IDE vele.
dazeddigital.com, style.com, fashionmagazine.com, photos selected and edited by me
After the First and the Second Episode, here comes the - tattara ta ta - Third! (What a surprise.) A Summer Trilogy. (Maybe it's going to be a Quadrilogy soon? We'll see.) Some images I felt - by a particular reason - to certainly share. Let's see. Mum's flowers (yes, again), a flying dinosaur toy (obviously my brother's), some nice house tunes at a party at Kecskemét, Hungary (more here), antelopes TV still from National Geographic, an other television shoot, and some lovely clouds at home. Do ya need any further information?
Az Első és a Második Epizód után, most íme itt a - tattara ta ta - Harmadik! (Micsoda meglepetés.) Egy Nyár Trilógia. (Talán Quadrológia lesz belőle hamarosan? Meglátjuk.) Néhány kép, amit - valamiféle különös okból kifolyólag - úgy éreztem, meg kell osztanom. Lássuk. Anyám virágai (igen, megint), egy repülő dinoszaurusz játék (nyilván az öcsémé), egy kis kellemes house muzsika egy kecskeméti buliból (a többi itt, antilop TV pillanatkép a National Geographic-ról, még egy televízió fotó, és néhány pompás felhő otthon. További információk?
Flowers in the gas-cooker, film scene/feet with cross, disc, Franz Jüttner: Illustration from Schneewittchen (Snowwhite) (1910), girl by Napoleon Habeica. The other sources are unknown. Sorry.
Reminds me of my childhood? Kindergarten? Hawaii? Pineapples, pears, strawberries, grapes, melons and bananas are gazing at us from the pieces of Z Spoke by Zac Posen collection, in some seablue eye-dye and cherryred (a petit catachresis) lipstick. This is not funny, this is the FUN. Urchin-dresses for amoeba-bodied madcaps, mummy pops off to the corner We Love Vintage little rummage shop. How comes Hawaii here? Mostly with the pineapples, I guess. Anyway I shall continue to wear my ducky, Mickey Mouse and other childhood t-shirts, hurray. A gyerekkoromra emlékeztet? Óvoda? Hawaii? Ananászok, körték, eprek, szőlőszemek, dinnyék és banánok bámulnak ránk a Z Spoke by Zac Posen kollekció darabjairól, méghozzá igen komoly tengerkék szemfestékben és cseresznyepiros (kis képzavar) ajakrúzsban. Ez nem játékos, ez maga a JÁTÉK. Lurkódresszek amőbatestű vadócoknak, anyu kiruccant a sarki We Love Vintage kis turkiba. Hogy jön ide Hawaii? Leginkább az ananásszal, gondolom én. Mindenesetre továbbra is hordom a gyerekkori kacsás, Mickey Egeres és egyéb pólóimat, hurrá.
When I first saw these (sun)glasses, pardon me, but I almost pee in. This is the case of OMFG. And it's not just about that in the nineties, when I was a kid, we thought more and more shimmer dust makes us cooler, or that we liked all mutations of plastic-rubber-glittering-stuffs. You see, it is a work, a modernized fities cat-eye relic, a fits-on-me piece. So life's complete that I know this exists. Amen.
Amikor megláttam ezeket a szemüvegeket, hát bocsátsatok meg, de majdnem bepisiltem. Ez az OMFG esete. És itt nem csak arról van szó, hogy a kilencvenes években, amikor gyerek voltam, azt hittük, hogy a minél több és több csillámportól még menőbbek leszünk, vagy hogy bírtuk a műanyag-gumi-csillogó-izé mindenfajta mutációját. Ez kérem egy műtárgy, egy modernizált cat-eye ereklye az ötvenes évekből, egy rám való darab. Az életem ezennel teljes, a tudattal, hogy ez létezik. Ámen.
Which comic hero do we choose for the pair? Ideas? Some western-movie saloonkeeper's daughter is here, and the cartoon-y chic illustrations of Daisy de Villeneuve, and Steve Madden's CAN'T MISSING SHOES. "In the girltoilet they're amazed and admired at my new sunglasses, hah, they're green with envy. Fie, girls, do not yearning." Melyik képregényhőst válasszuk párnak? Ötletek? Néhány western-film kocsmárosnő is megfordul itt, a rajzfilmszerűen sikkes Daisy de Villeneuve illusztrációi, és Steve Madden KIHAGYHATATLAN CIPŐI. "A lányvécében ámulnak és bámulnak az új napszemüvegemre, hah, majd megsárgulnak az irigységtől. Ejnye, lányok, ne szomorkodjatok."
Z Spoke by Zac Posen Spring 2011
style.com and elle.com, photos selected and edited by me
