OUI, MADEMOISELLE

Written by Annamária ©

OUI, MADEMOISELLE 2010-2014 · SELFKATALOG 2012-2015 · ANNA ELISABETH KOCH 2017




30 November 2010

Make some romance with the Evil

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket
Mystery Train by Jim Jarmusch 1989, girl float underwater, Don't Deliver Us From Evil by Joël Séria 1971, Romance Street by Hedi Slimane

29 November 2010

White Rabbit's House

Am I the only one in this world who did not realize that Gwen Stefani's What you waiting for? video was inspirated by Alice in Wonderland? AM I THE ONLY ONE? NO, DON'T TRY TO BE KIND, TELL ME THE TRUTH! AM I?! The White Rabbit, the Twins, the Mad Hatter, the Caterpillar, the Queen of Hearts and EVERYONE, EVERYWHERE... Okay, I have an excuse, just only a few days ago I've seen the 1951 Alice in Wonderland at the first time in my life (!). Maybe I won't hold it against my parents, such things can happen, even in the best houses. Our weekly-happy-moments were the Sunday 5 p.m. Disney-hours, I'll never forget. Those were the good old days, we appreciated the cartoons. Ah. Back to the subject. My heart's broking to say it but this sort of Alice-transcription by Gwen Stefani gives me a bigger satisfaction then the version of  (otherwise beloved) Tim Burton. I know, I know kids, I'm crying, too. But I have to admit, the collaboration of Alice and Gwen is a totally correct work, as it were genious. And up to this day it's one of my most favourite videos of the popindustry. Plus the pretty cool outfits of Miss Stefani, the Galliano dress and the Harajuku girls. Big first. If you can't really remember, what I'm talkin about, WATCH IT.
Tényleg én vagyok az egyetlen a világon, akinek eddig nem esett le, hogy Gwen Stefani What you waiting for? klippjének képi világát az Alice Csodaországban inspirálta? ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN? NE PRÓBÁLJATOK MEGKÍMÉLNI, MONDJÁTOK MEG! ÉN VAGYOK?! A Fehér Nyúl, az Ikrek, a Bolond Kalapos, a Hernyó, a Szív Királynő és MINDENKI, MINDENHOL... Jó, egyetlen mentségem van csupán, az 1951-es Alice Csodaországban mesét csupán néhány napja láttam életemben először (!). Talán azért ezt nem fogom felróni a szüleimnek, megesik az ilyesmi, még a legjobb családokban is. A mi heti-heppi-momentünk a vasárnap délután 5-kor kezdődő Disney-meseóra volt, sose feledem. Azok voltak a szép idők, mi megbecsültük a meséket. Na mindegy. Vissza a témához. A szívem majd meg hasad, hogy ezt kell mondanom, de ez a Gwen Stefani-féle Alice átirat számomra sokkal nagyobb kielégülést nyújt, mint (az egyébként szívemcsücske-státuszban leledző) Tim Burton verziója. Tudom, tudom gyerekek, sírok én is. De el kell ismerni, hogy Alice és Gwen kollaborálása teljesen korrekt munka, mondhatni, zseniális. A mai napig az egyik legkedvencebb darabom a popiparból. Nem beszélve Stefani kisasszony übercool outfitjeiről, a Galliano ruháról és a Harajuku lányokról. Csillagos ötös. Ha már nem emlékszel miről beszélek, LESD MEG.
Photobucket
Photobucket
Alice and video still from Gwen Stefani's What you waiting for?

28 November 2010

Orientalist and Lefebvre-inspirated

Photobucket
You know I'm not that girly girl. But when I saw the refined and royal spring collection of Marchesa, it has taken my breath away. The orientalist-inspired collection is the One Thousand and One Nights and at the same time the  clothes-impersonation of the nineteenth-century painter, Jules Joseph Lefebvre's works'. Sheherezade in the pearly dress. Brilliant. Instead of words take a look at the whole collection, or watch the video. Believe me, it's worth.
Tudjátok, hogy nem vagyok egy lányos típusú lány. De amikor megláttam a Marchesa kifinomult és fenséges tavaszi kollekcióját, nekem is szó bennszakadt, hang fennakadt. Az orientalista inspirációkból született kollekció egyszerre Ezeregyéjszaka meséi és a tizenkilencedik századi Jules Joseph Lefebvre munkásságának ruhákban való megtestesülése. Seherezádé a gyöngyökkel kirakott ruhában. Briliáns. Szavak helyett inkább nézd meg a kollekciót képekben vagy videón. Hidd el, megéri.

Marchesa Spring 2011 (photo source: vogue.com)

25 November 2010

24 November 2010

Cutting, grouping, gluing

Many years ago when I didn't really care for fashion deeply, this used to be one of my favourite photographs. Up to this day I like it, and is on my wall. Those days I didn't know that much brands' or photographers' name, but it made no difference. I passionately collected the hungarian women magazines and plucked out all the pages about fashion. I separated the perfume- and fashion commercials, the editorials and the stylist-tips. In distinct blotters, sorted, systematized. My parents used to catch me cutting the magazines and obsessively grouping, gluing the cutout pictures. They said I'm a fool, and will outgrow. I'm afraid, they've been right. How happy I'd be if I had the time and energy to spin the scissors, to glue, or just to do something without any purpose, merely for my selfish joy.
Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még nem igazán foglalkoztam a divattal komolyabban, ez volt az egyik kedvenc fotóm. A mai napig szeretem, és kint van a szobám falán. Akkoriban nem tudtam túl sok márka vagy fotós nevét, de ez nem számított. Szenvedélyesen gyűjtöttem a magyar női magazinokat és kitépkedtem minden divattal kapcsolatos oldalt. Különszeparáltam a parfüm- és ruhahirdetéseket, az editorialokat és a stylist-tanácsokat. Külön mappákban, szétválasztva, rendszerezve. A szüleim sokszor azon kaptak, hogy szétnyirbálom az újságokat, és a kivágott képeket megszállottan csoportosítgatom, ragasztgatom. Azt mondták, hülye vagyok, majd kinövöm. Igazuk lett. Sajnos. Mennyire örülnék, ha lenne időm és energiám az ollót újra forgatni, ragasztgatni, csak úgy, valamit cél nélkül, pusztán önző örömből csinálni.
Photobucket
scanned from a hungarian magazine around the 2000s

The power of vintage

Not long ago I entered into an interesting debate. An online fight, the battlefield was the site of a well-known  hungarian fashion blog. A photo, apropos of the international tags of Prada clothes triggered off a comment-warefare because a "nice" girl said that to her clothes are clothes only above thousand dollars, and that she would never ever enter into a second-hand shop because it's boo and pleb, and anyway. I won't go into details. Just like this, with big gulpings and perplexity blinkings I sit before the monitor and I thought, WHO THE F*CK YOU THINK YOU ARE?
Nem olyan régen egy elég érdekes vitába keveredtem. Online küzdelem volt, a csatatér pedig egy ismert magyar divatblog oldala. Egy, a Prada ruhák internacionális gyártócímkézését bemutató kép kapcsán kirobbant komment-háborúban a "kedves" hölgy felvetette, hogy számára csak kétszázezer forint felett ruha egy ruha, és turkálóba soha be nem tenné a lábát, mert a használt ruha fúj és proli, és különben is. A részletekbe talán most nem megyek bele. Csak így, nagyokat nyelve és zavarodottan pislogva ültem a monitor előtt, és arra gondoltam, MÉGIS KI A FENÉNEK KÉPZELED TE MAGAD?
Photobucket
My opinion is that style has nothing to do with the price. You can find real designer pieces in secret cellars or little second-hand shops, too. If someone is willing to wear only the thousand-dollar ones, then that's not about the loving of clothes, the style or the Prada.
A véleményem azóta is annyi, hogy a stílusnak semmi köze az árhoz. Eldugott pincékben és kis turkálókban is lehet igazi designer darabokat találni, mert aki csak a kétszázezres darabot hajlandó felvenni, ott már nem a ruhák szeretetéről, a stílusról, vagy a Pradaról van szó.
Photobucket
Those mall-boutiques working with threehundred percent profit will dumb the same chinese-making clothes on you, what you really try to avoid, dear Ms Snob. Put your hands in the air if you have never been in a second-hand shop! Well, well, ladies and gentlemen. And why do we go into second-hand shops? For the unique and qualitative pieces. Yes. That we can touch and take a smell at a part of the history. Because when I take vintage clothes in hand it comes to mind who's weardrobe stood this in for long years, who's skin lied this on for long hours, I wonder who get everlasting memories by it, and who was that bored it, throwed it off, and why. Every clothes has its own story. We buy them, we use them, we pass them, we put out them. But sometimes it's more. Sometimes they carry lifes. A real, organic circuit, the spirit of the clothes floats guvnor by guvnor. Vintage is our generation's soothing pill. We breath it through our pores, so past lives with us, we wear it on ourself.
A háromszáz százalékos haszonnal dolgozó plázabutikok ugyanazt a kínai gyártmányú ruhát fogják rádsózni, amit éppen annyira próbálsz elkerülni, kedves Miszisz Sznob. Tegye fel a kezét, aki még soha nem járt turkálóban! Bizony, bizony, hölgyeim és uraim. Hogy miért megy az ember turkálóba és second-hand boltokba? Az egyedi és minőségi darabokért. Igen. Hogy megtapinthassuk és megszagolhassuk a történelem egy darabját. Mert, amikor kezembe veszek egy vintage darabot, eszembe jut, kinek a gardróbjában állt ez hosszú évekig, kinek a bőrén nyugodott hosszú órákig, vajon kinek okozott maradandó emléket, és ki volt az, aki megunta, megszabadult tőle, és vajon miért. Minden ruhának megvan a története. Vesszük, elhasználjuk, továbbadjuk, kidobjuk. De néha több. Néha életeket hordoznak magukban. Egy igazi, organikus körforgás, a ruha szelleme tulajról tulajra tovább száll. A vintage a mi generációnk nyugtatótablettája. Pórusainkon belélegezzük, így a múlt velünk él, magunkon hordozzuk.
Photobucket
Now, relax. Watch the MOST 80S COKE COMMERCIAL EVERRRR and feel that miserable thing, we missed the eighties, Elvis and Aretha. But at least we have the Coke.
Lazíts. Nézd meg a VALAHA LÉTEZŐŐŐŐ LEGNYOLCVANASÉVEKBELIBB COKE REKLÁMOT és érezd át azt a nyomorult érzést, hogy lemaradtunk a nyolcvanas évekről, Elvisről és Aretháról is. De legalább van kólánk.

NOTE: Dear Commenters, WHERE ARE YOU? Not a single comment in the last days. Where are you all? Or do I bore you? Talk to me, please. I miss you.
MEGJEGYZÉS: Kedves Kommentelők, MERRE VAGYTOK? Egyetlen árva hozzászólás sem jött az elmúlt napokban. Hol vagytok mindannyian? Vagy untatlak titeket? Szóljatok hozzám, légyszi. Hiányoztok.
Jack Nicholson via, Joe Strummer/Lewis Leathers/Hysteric Lightning Jacket

23 November 2010

Coco and gentlemen

Photobucket
Photobucket
Photobucket
When my scanner used to be alive.
scanned from Vogue and from Fashion: The 20th Century by Francois Baudot

22 November 2010

Dark, Grauzone

I am in a dark period. In all meaning. And also I am too happy to write about darkness, so I do darkness and do not think about it. Like I am too much in love to write about it. I rather deal with the inexhaustible variations of pain. It's always easier to imagine something than living through. Dark 80s, oh yes, honey. Kiss me with your cold lips and empty tounge. Dancing with berliners. It seems to be the most exciting reason for my Deutsch learning. 
Egy 'dark' időszakban vagyok. Minden értelemben. (Sajnos nincs olyan magyar megfelelője, amivel tökéletesen jellemezni tudnám állapotomat, vagy csak fáradt vagyok megtalálni.) És ráadásul túl boldog vagyok ahhoz, hogy a 'dark' állapotról írjak, így inkább csinálom, semmint, hogy gondolkodjak róla. Mint, ahogyan túl szerelmes vagyok ahhoz, hogy a szerelemről írjak. Inkább foglalkozom a szenvedés kimeríthetetlen variációival. Mindig könnyebb valamit elképzelni, mint átélni. Dark 80s, ó igen, drágám. Csókolj a rideg ajkaiddal és kietlen nyelvcsapásaiddal. Berliniekkel táncolni. Úgy tűnik, ez a legizgalmasabb érv a német tanulásomra.

17 November 2010

Not another tumblr

Yes, I know lately it seemed Oui, Mademoiselle transformed into a tumblr-like page. But, no. Certainly not. This lot picture without text means I am in a crisis, as I've said it two posts before (actually today). So don't be afraid. I'm going to write more and more ... and more and more and sometimes even more. Sooner as you think. Tomorrow? Thank you for your patience and for the understanding hearing of  my suffering. Love.
Igen, tudom, az utóbbi időben úgy tűnt, hogy a Oui, Mademoiselle átalakult egy tumblr-szerű oldallá. Szó sincs erről. Ez a sok kép mindenféle szöveg nélkül csak az éppen zajló krízisemet jelenti, ahogy ezt két posttal ezelőtt említettem (valójában ma). Szóval nem kell megijedni. Sokat fogok írni, nagyon sokat ... nagyon, nagyon sokat, és néha még többet. Előbb mint gondolnátok. Holnap? Köszönet a türelmetekért és a szenvedésem megértő meghallgatásáért. Láv.

Monsters are waiting for you / The perfect strangers

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket
via Gabor, Alexander McQueen SS07, 2/3/5 via

A crisis or something

Well, I'm not dead. I'm in a crisis or something, a writer's block. Or it can be a midlife crisis even if I am only in my twenties and I am not a man. I've started a school yesterday and it makes me so f*cking tired and brainwashed. I'm trying to write more about fashion in the next days and apply for being a part of a new  american "sassy" magazine. Wish me luck and enjoy this vibrating fall.
Hát, nem vagyok még halott. Valamiféle krízisben vagyok éppen, írói válságnak is nevezhetjük. Vagy  egy "életközép krízis" (midlife crisis) is lehet, annak ellenére, hogy a huszas éveimben járok és nem vagyok férfi. Tegnap elkezdtem egy iskolát és ez istentelenül fáradttá és agymosottá tesz. A következő napokban próbálok majd többet írni a divatról és egy induló amerikai "sassy" magazinba jelentkezni. Kívánjatok szerencsét és érezzétek ezt a vibráló őszt.
Photobucket
Photobucket
flickr

15 November 2010

Lydia and the recently deceased

Acting like you're Lydia Deetz and listening to Oh Babe! by Kay Starr feels like touching hell with fun. So you have nothing else to do than watch THIS and listen to THIS. Have fun.
Photobucket
"Well, I've read through that handbook for the recently deceased. It says: 'live people ignore the strange and unusual. I, myself, am strange and unusual."

lydia + lydia

14 November 2010

Sheer PLEASURE

Can you remember those shoes which you stepped on and their foot were flashing? This question is particularly for those peers of mine were educated in the late nineties. I didn't but only one girl had this shoes in our class and we were enthused over hers. In every break we went to the girl's closet, turned off the lights, and were staring as she was walking about. In tresses we were hanging on the vivid flashing and slobber.
Emlékszel azokra a cipőkre, amikre ha ráléptél, villogott a talpuk? Ez a kérdés elsősorban a kilencvenes évek második felében edukálódott kedves kortársaimra vonatkozik. Nekem sajnos nem volt, csak egyetlen lánynak az osztályunkban, és odavoltunk érte. Minden szünetben bementünk a lányvécébe, lekapcsoltuk a villanyokat, és bámultuk, ahogy fel-alá járkál benne. Fürtökben, csorgó nyállal lógtunk a színes villogáson.
Photobucket
This sheer PLEASURE reminded me to this (maybe the first) style-remembrance and that I'm going to... die! Yes, seriously. I can't imagine my life without this. The coolness of cool you see, the omega of alpha. And then I recured to the spring 2011 Z Spoke by Zac Posen sunglasses, which I have written about and which I've been already stoned of. Let's imagine these together. We are treading heaven right now, the brilliant combination of childlike pleasure and sassy charm. How wonderful. How magical.
Ez az átlátszó GYÖNYÖRŰSÉG pont ezt a (talán első) igazi stílusemléket juttatta eszembe, és azt hogy... meghalok! De komolyan. Nem tudom elképzelni az életem e nélkül. A coolság coolsága kérem szépen, az alfa omegája. Aztán akkor eszembe jutottak a 2011-es tavaszi Z Spoke by Zac Posen napszemüvegek, amikről már korábban is írtam, és amiktől már akkor is elszálltam. Képzeljük csak el ezeket együtt. A mennyországot tapodjuk éppen, a gyermeki gyönyörűség és a pimasz báj ezen briliáns kombinációját. Mily csodás. Mily mágikus.
Photobucket
see-through boots via, Z Spoke by Zac Posen spring 2011 sunglasses edited by me

Look what innocent legs I've got. Yes, I'd like to touch them.

Photobucket
Photobucket
Photobucket
Photobucket
ladies, black mass, innocent legs, Annuit Coeptis

12 November 2010

You are dead, I like you

Photobucket
Photobucket
I mean my mum's flowers.
flickr

Feeling like a stomped worm

Today I travelled about 7 hours - home to school and back - to pass in my thesis. Can't believe, and I was the first who did, that seems like a miracle. So I feel myself deadbeat. Anyway my feet are full of vesicles, I can't stand on them. Have a nice evening to everyone, I'm going to blitz the couch like an old buffer and dulling my brain cells before the television.
Úgy érzem magam, mint egy agyontaposott giliszta. Ma körülbelül 7 órát utaztam - az iskolába és vissza -, hogy leadjam a szakdolgozatomat. El se hiszem, és én voltam az első, ez egy kisebb fajta csoda. Elcsigázott vagyok. Egyébként a talpam tele van vízhólyagokkal, és nem tudok ráállni. Mindenkinek szép estét, én öregurasan betámadom a kanapét, és lebutítom az agysejtjeim a tévé előtt.

11 November 2010

Boys

No more blame I don't care about men's fashion. I do. A bit. Especially if they wear Junya Watanabe, Martens or Ralph Lauren. Monk hair cut? Come on, I have some safety pins sticking-in your ears, you'd love it. Today I saw the new issue of Arena Homme + at the newsagent, I wanted to buy. That's too bad stringency makes you to give up men's fashion. In a way.
Luke wears red seersucker blazer by Hermes; navy cardigan by Polo Ralph Lauren; burgundy print shirt by Junya Watanabe; pale blue shirt by Ralph Lauren; vintage steel-toed Doc Martens by Raf Simons; tartan kilts, stylist's own; PVC trousers commissioned by stylist
Photobucket
Photobucket
Max and Moritz in Arena Homme Plus 29 S/A 2008 Photographed by Juergen Teller, street

10 November 2010

Settembre

Photobucket
Photobucket
flickr

TribaSpace Interview

TribaSpace loves Oui, Mademoiselle, so they made an interview with me about my style and my non-existent blogging philosophy, about my hopes and reasons of blogging. Also, I've been corresponded to Charles Bukowski ("same sense of darkness, honesty and intrigue"), what a glory! I love the text what Megan Cahn was written, so thank you so much dear, and big love to TribaSpace. Thank you guys. Read the interview HERE.
Photobucket

08 November 2010

Changin'

So you call me unreliable? You don't trust me anymore? You feel like I've stiffed you? Oh yes. I know. I let you hate me now. I promised posts but there wasn't, but - hail HAIL! - I said nothing about changes, and voilá, here's a HUGE change on the blog's design and there'll be even in the posts. I tell you why. I do like tumbrls (actually I had once but I hated its post editor so I deleted) and I like the minimalism in their designs. So I redesigned the blog. It's cool, ain't it?
And this blog never will be about stuffs like the Jennifer Lopez/Gucci, the Lanvin/H&M or the Madonna/Dolce&Gabbana collaborations. No. Actually I am bored of reading the same fashion moments on most of the blogs.
The other change: only english text. No more hungarian words. It was a hard decision and if there's too much complaint maybe I rethink it. But hey HUNS, let's give it a try. Nobody will hurt, right? Because you know how precious you are to my heart.
New posts are on their way.

01 November 2010

Silence

... and remembering.
Photobucket