OUI, MADEMOISELLE

Written by Annamária ©

OUI, MADEMOISELLE 2010-2014 · SELFKATALOG 2012-2015 · ANNA ELISABETH KOCH 2017




24 November 2010

The power of vintage

Not long ago I entered into an interesting debate. An online fight, the battlefield was the site of a well-known  hungarian fashion blog. A photo, apropos of the international tags of Prada clothes triggered off a comment-warefare because a "nice" girl said that to her clothes are clothes only above thousand dollars, and that she would never ever enter into a second-hand shop because it's boo and pleb, and anyway. I won't go into details. Just like this, with big gulpings and perplexity blinkings I sit before the monitor and I thought, WHO THE F*CK YOU THINK YOU ARE?
Nem olyan régen egy elég érdekes vitába keveredtem. Online küzdelem volt, a csatatér pedig egy ismert magyar divatblog oldala. Egy, a Prada ruhák internacionális gyártócímkézését bemutató kép kapcsán kirobbant komment-háborúban a "kedves" hölgy felvetette, hogy számára csak kétszázezer forint felett ruha egy ruha, és turkálóba soha be nem tenné a lábát, mert a használt ruha fúj és proli, és különben is. A részletekbe talán most nem megyek bele. Csak így, nagyokat nyelve és zavarodottan pislogva ültem a monitor előtt, és arra gondoltam, MÉGIS KI A FENÉNEK KÉPZELED TE MAGAD?
Photobucket
My opinion is that style has nothing to do with the price. You can find real designer pieces in secret cellars or little second-hand shops, too. If someone is willing to wear only the thousand-dollar ones, then that's not about the loving of clothes, the style or the Prada.
A véleményem azóta is annyi, hogy a stílusnak semmi köze az árhoz. Eldugott pincékben és kis turkálókban is lehet igazi designer darabokat találni, mert aki csak a kétszázezres darabot hajlandó felvenni, ott már nem a ruhák szeretetéről, a stílusról, vagy a Pradaról van szó.
Photobucket
Those mall-boutiques working with threehundred percent profit will dumb the same chinese-making clothes on you, what you really try to avoid, dear Ms Snob. Put your hands in the air if you have never been in a second-hand shop! Well, well, ladies and gentlemen. And why do we go into second-hand shops? For the unique and qualitative pieces. Yes. That we can touch and take a smell at a part of the history. Because when I take vintage clothes in hand it comes to mind who's weardrobe stood this in for long years, who's skin lied this on for long hours, I wonder who get everlasting memories by it, and who was that bored it, throwed it off, and why. Every clothes has its own story. We buy them, we use them, we pass them, we put out them. But sometimes it's more. Sometimes they carry lifes. A real, organic circuit, the spirit of the clothes floats guvnor by guvnor. Vintage is our generation's soothing pill. We breath it through our pores, so past lives with us, we wear it on ourself.
A háromszáz százalékos haszonnal dolgozó plázabutikok ugyanazt a kínai gyártmányú ruhát fogják rádsózni, amit éppen annyira próbálsz elkerülni, kedves Miszisz Sznob. Tegye fel a kezét, aki még soha nem járt turkálóban! Bizony, bizony, hölgyeim és uraim. Hogy miért megy az ember turkálóba és second-hand boltokba? Az egyedi és minőségi darabokért. Igen. Hogy megtapinthassuk és megszagolhassuk a történelem egy darabját. Mert, amikor kezembe veszek egy vintage darabot, eszembe jut, kinek a gardróbjában állt ez hosszú évekig, kinek a bőrén nyugodott hosszú órákig, vajon kinek okozott maradandó emléket, és ki volt az, aki megunta, megszabadult tőle, és vajon miért. Minden ruhának megvan a története. Vesszük, elhasználjuk, továbbadjuk, kidobjuk. De néha több. Néha életeket hordoznak magukban. Egy igazi, organikus körforgás, a ruha szelleme tulajról tulajra tovább száll. A vintage a mi generációnk nyugtatótablettája. Pórusainkon belélegezzük, így a múlt velünk él, magunkon hordozzuk.
Photobucket
Now, relax. Watch the MOST 80S COKE COMMERCIAL EVERRRR and feel that miserable thing, we missed the eighties, Elvis and Aretha. But at least we have the Coke.
Lazíts. Nézd meg a VALAHA LÉTEZŐŐŐŐ LEGNYOLCVANASÉVEKBELIBB COKE REKLÁMOT és érezd át azt a nyomorult érzést, hogy lemaradtunk a nyolcvanas évekről, Elvisről és Aretháról is. De legalább van kólánk.

NOTE: Dear Commenters, WHERE ARE YOU? Not a single comment in the last days. Where are you all? Or do I bore you? Talk to me, please. I miss you.
MEGJEGYZÉS: Kedves Kommentelők, MERRE VAGYTOK? Egyetlen árva hozzászólás sem jött az elmúlt napokban. Hol vagytok mindannyian? Vagy untatlak titeket? Szóljatok hozzám, légyszi. Hiányoztok.
Jack Nicholson via, Joe Strummer/Lewis Leathers/Hysteric Lightning Jacket

11 comment(s):

PlusSizeLife said...

Imádom a turit! Pont úgy érzek mint Te, mikor találok egy különlegesebb darabot:).

janettaylor said...

A turkálás egy szenvedély, aki ezt nem érzi és élvezi arra csak hasonlókat tudnék mondani, mint amit Te is leírtál... Méghogy proli, HAHA! :D

Anonymous said...

ez nagyon igaz. másik probléma, hogy az emberek egy jelentős része csak megveszi az előre kitalált összeállításokat. nekem nem jön be ez a steril divat. sokkal jobb pár igazi vintage darabbal megbolondítani a ruhatárat, attól lesz benne valami plusz.
sajnos nem mindenki járhat tervezői cuccokban, de igyekszem nem kínait vásárolni. ezért szeretem a zarát, ha valami újat akarok. de soha nem tudnék csak onnan öltözni.
a régi ruháknak sokkal jobb az anyaga, mint a mostaniaknak. anyum adidas cuccait mai napig hordom.

saigon said...

epp jartam ma kettoben is. es vettem egy 800 ft-os bluzt. nem erdekel mi mennyibe kerul. igaz a dragabb gyakrabban tetszik is. de az fontos hogy all rajtam es tetszik-e egyaltalan

www.drainbrainstorm.blogspot.com

Jadegrrrl said...

I dislike snobbery full-stop, I'll wear whatever the fuck I want :D

Oui, Mademoiselle said...

egyetértek mindenkivel!! streil divat,ez jó szó. sajnos igen csak itthon állnak így a dologhoz sokan. pedig pl, ha már híres és gazdag embert kell mondani, Kylie Minogue hírhedt arany shortját az énekesnő stylistja egy londoni prostituálttól vásárolta,fillérekért.

http://www.contactmusic.com/news.nsf/story/call-girl-past-of-minogues-gold-pants_1024638

úgyhogy itthon kéne csak az agyakba vésni,hogy
turkáló nem egyelő gagyi.,

Kremy said...

Teljesen igazad van.
Egyébként ebben a hozzáállásban azt sem bírom,hogy semmi köze a realitáshoz,ugyanis ma Magyarországon maximum az engedheti meg magának a 200ezres ruhákat,aki havi 10milla felett keres,ilyen pedig azért nem olyan sok van.

Amit még imádok,az az,hogy ezek a felszólalók általában apucianyuci elkényeztetett kis drágái,akik 1 percet nem dolgoztak még életükben,de előszeretettel lenéznek mindenkit. Ha egyedül maradnának,1 hetet nem bírnának ki,mert 0 önállósággal rendelkeznek és a nagy részük életképtelen,mert nem nagyon mozognak a sulin-plázán kívül.Big respect a kivételnek,ismerek ilyet is,őt kötelezték a szülei,hogy 20 éves kora után dolgozzon valamit,mert már nagy gyerek,tudja meg,mit ér a pénz. Ez a helyes hozzáállás meglátásom szerint,nem 40 éves koráig a ,,gyerek" segge alá rakni mindent.

Anonymous said...

A turikban márkás, egyedi darabokra lelünk, imádom a turit és nagyon sok olyan cuccot vettem ott amire többen ácsingóztak és kérdezgettek honnan van. Büszkén bevallottam: turi - kétezer.

Oui, Mademoiselle said...

igenigen, abszolút. és ezeknek az egyéneknek az a REAL LIFE and problem ha letörik a műköröm.
hülye szülőnek hülye gyereke..

Malvestida said...

Yeah! you go girl! defend our vintage/secondhand store rights!! Can't believe people like that snobish girl actually exist, what a waste!
I agree with you, theres something magic about a secondhand piece!
Great post! :)
xoxo

Oui, Mademoiselle said...

yeah yeah, hail hail for vintage!! :)
thankyou