OUI, MADEMOISELLE

Written by Annamária ©

OUI, MADEMOISELLE 2010-2014 · SELFKATALOG 2012-2017




08 June 2010

Queen it, queer!

Jimmy Paulette (on the right) was one of the beautiest queers. I rarely see beautier or more enchantress queer. In a New York cab with Missy in 1991, before Nan Goldin's camera her bloom is so smashing that I'd like to ask her: Madame, can I touch you? Though nowdays the lady is known as Jimmy Paul and is an A-list hairstylist working with big-name photographers like Steven Klein or Steven Meisel. For old time's sake, look Jimmy in her classical gold bra and as he's acting sexy on the well-known photographer, David Armstrong's bike.
Jimmy Paulette (jobbra) volt az egyik leggyönyörűbb queer. Ritkán látni nála szebbet és igézőbbet. Egy New York-i taxiban Missy-vel, Nan Goldin kamerája előtt szépsége olyannyira átütő, hogy legszívesebben megkérdezném: Madam, megérinthetem? Manapság ugyan a hölgy már Jimmy Paul néven ismert és első osztályú hajszobrász, aki olyan nevekkel dolgozik, mint Steven Klein vagy Steven Meisel. Régi fényét bizonyítandó, nézd meg klasszikus arany melltartójában meg ahogy az ismert fotográfus, David Armstrong biciklijén szexizik.

Nan Goldin - according to artportal.hu - chose to reveal "the unclear bourne between genders as her theme. In 1978 she moved to Bowery, New York and it brought a big change in her artistic line and in her private life. In those days her photos reflected her extreme lifestyle. The drugs, the alcohol and the violence were daily in her acquaintanceship. She recorded everything from the drunk parties through the extreme relationships to the bruises, and early in the 80's she presented her intensive life on notorious slide-projections to the close circle of her friends. First the 45 minutes, escort with music slide-projects were shown in punk-rock clubs in New York."
Her previous themes were drag queens, girls in bathrooms and barrooms, night life, women looking in mirrors, the little moments, the sexuality... all in their vibrating-coloured robes on Nan Goldin's photos. (Later I gonna engage in her.)
Nan Goldin - kiragadva egy részletet az artportal.hu életrajzi anyagából - "örök témájául a nemek közötti homályos határterület feltárását választotta. 1978-ban a New York-i Boweryre költözött, s ez nagy változást hozott művészi pályája és magánélete tekintetében is. Képei ez idő tájt szélsőséges életstílusát tükrözték. A kábítószer, az alkohol és a durvaság mindennapos volt ismeretségi körében. Mindent megörökített a részeg buliktól kezdve a szélsőséges kapcsolatokon keresztül a verések nyomáig, s a 80-as évek elején hírhedt diavetítéseken mutatta be szűk baráti körének intenzív életét. A 45 perces, zenével kísért diasorozatot először New York-i punk-rock-klubokban vetítették."
Korábbi témái a traszvesztiták, lányok fürdőszobákban és bárokban, az éjszakai élet, nők a tükörben, az apró mozzanatok, a szexualitás... mind vibráló színű köntöseikben jelentek meg Goldin képein. (Később még foglalkozom vele.)


Theo Adams' company of talented and passionate dancers, musicians, artists and performers are travelling from London to Tokyo to realise their most ambitious and uncompromising projects.
A Theo Adams által alapított Theo Adams kompánia tehetséges és szenvedélyes táncosok, zenészek, művészek és színészek társasága, akik Londontól Tokyoig körbeutazzák a világot, hogy bemutassák nagyratörő, kompromisszumokat nem tűrő látomásaikat.
Theo Adams and Matthew Stone in a taxi, NYC 2007.

Jürgen Klauke, one of the best-known figures of the art of performance.
Jürgen Klauke, a performance művészetének egyik legismertebb alakja.

I know, neither Freja Beha Erichsen nor Lara Stone are not come under the category of queer but hey take a look at these photos! Their poise, their face, the Gucci dress or the Yves Saint Laurent neckstrap somehow immediately reminded me the situation that we are on a casting of a new queer-movie and our heroes are running for the main dopefiend-drinker-groovy character. Lara Stone with Linda Farrow's cateye sunglasses and with the Julia Timosenko hairstyle looks like she has step forward from the 50's butch and femme barculture, and Freja Beha Erichsen's face and attitude speaks for itself.
Tudom, hogy sem Freja Beha Erichsen, sem Lara Stone nem sorolhatóak a queer fogalma alá, no de nézzétek ezeket a fotókat! Tartásuk, arcuk, a Gucci ruha vagy az Yves Saint Laurent nyakpánt valamiért rögtön azt jutatták eszembe, hogy egy új queer-múvi castingján járunk éppen, és hősnőink a főszereplő drogos-alkoholos-mámoros karakterére pályáznak. Lara Stone Linda Farrow cicaszem napszemüvegével és Julia Timosenko hajviseletével mintha az ötvenes évek buccsok és femmek bárkultúrájából lépett volna elő, Freja Beha Erichsen arca és attitűdje pedig magáért beszél.




Yasumasa Morimura is a Japanese appropriation artist: he composed himself into iconic artworks. As he designed himself into Da Vinci's Mona Lisa or Manet's Olympia so he ardently repersonalised such hollywoodian actresses like Marilyn Monroe or Faye Dunaway.
Yasumasa Morimura japán "kisajátító" művész: ikonikussá vált műalkotásokba komponálta bele önmagát. Ahogy Da Vinci Mona Lisa-jába vagy Manet Olimpiá-jába beleaplikálta magát, úgy olyan hollywoodi hírességeket, mint Marilyn Monroe vagy Faye Dunaway is lekesen újraszemélyesít.
Yasumasa Morimura Portrait (Futago) 1988

Luisa Beccaria's Fall 2010 Ready-To-Wear collection guarantee the casual and the party apparel too for a chic drag queen. Of course, it's just an idea, but when I have seen this collection, I absolutely could combine it with the drag queens' style. Simple grey clothes with sanguine platforms for the days, and sanguine velvet "cocktail dress" for the long nights...
Luisa Beccaria 2010-es Őszi Ready-To-Wear kollekciója a casual és a party szettet is biztosítja egy sikkes drag queen számára. Ez persze csak egy elképzelés, de amikor megláttam ezt a kollekciót, abszolút össze tudtam kapcsolni a transzvesztiták stílusával. Egyszerű szürke szett vérvörös platformokkal a nappalokra, vérvörös bársony "koktélruha" a hosszú éjszakára...


On purpose I didn't choose those worn out names for this topic like Macaulay Culkin, even though I adore him. I have to admit, on Terry Richardson's photos as a puppy or as a party-monster, he's genius.
Finally, an Andy Warhol movie from 1964, the Mario Banana, in what a drag queen Mario Montez is fiddling with a banana. Supersexy!
Szándékosan nem választottam ehhez az anyaghoz olyan elcsépelt neveket, mint például Macaulay Culkin, annak ellenére, hogy imádom. Meg kell hagyni, hogy Terry Richardson képein, mint taknyos tini vagy mint party-monster, zseniális.
* Nektek, magyar olvasóimnak ajánlok egy könyvet, Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években című írását, melyben (ahogy például a performance-ről is, úgy) a transzvesztizmusról is érdekes tanulmányokat olvashattok. Nagyon jó könyv!
Végezetül pedig egy 1964-es Andy Warhol film, a Mario Banana, ahol a drag queen Mario Montez egy banánnal játszadozik. Szuperszexi!

sources: meessendeclercq.be, americansuburbx.com, theoisamazing.blogspot.com, artax.de, Freja Beha Erichsen & Lara Stone by Terry Richardson for Vogue Paris June/July 2010, sfmoma.org

0 comment(s):