First rule of Fight Club

... is do not to fight with The Razor. And of course, you don't talk about fight club. The BCC, aka. the Bruise-Collector Company has officially received me as a member. What an honour. Seriously, the question is why we BCC-members are so proud of our blue-purple-green spots? The answer is complex. Maybe because they're tough. Maybe because bruises are the colour-switcher maps of our lifes, they help us to remember. Before I go way far with the philosophical tune, I say maybe we are simply perverts because while others try to hide them, we're exposing them pridefully like they were some imbibitioning tattoos. Total exhibitionism.
A Harcosok Klubjának első szabálya, hogy nem harcolsz A Borotvával. És persze, hogy nem beszélsz a harcosok klubjáról. Hivatalosan is maguk közé fogadott a ZGYT, azaz a Zúzódás-Gyűjtők Társasága. Micsoda megtiszteltetés. Komolyra fordítva a szót, vajon miért is vagyunk mi, ZGYT-tagok oly büszkék kék-lila-zöld foltjainkra? A válasz összetett. Talán, mert vagány. Talán, mert a zúzódások színváltó térképei életünknek, segítenek emlékezni. Még mielőtt túlságosan filozófikusra venném a hangnemet, egyszerűen talán csak perverzek vagyunk, hogy míg mások igyekeznek elrejteni, addig mi büszkén, mint egy felszívódó tetoválás, villogunk vele. Teljes exhibicionizmus.

(I know these are not bruises, I know. Bruise pictures next time kids.)

Of course, it's not only about it. They're jewels. Why would somebody put on an earring or a nose ring if not by the reason of decorating or differentiation. So it's the same with us BCC-members in the cases of wounds, bruises, scars. I talk about these healing within 8 days, harmless bodily mutations. These have the beauty in their passing away. They don't affect our lifes, don't change us, they're liveable, lapsing marks. Marks from our lifes, ad hoc memories.

Persze nem csak erről van szó. Ékszerek. Mi másért rakatna valaki magára fülbevalót, vagy orrkarikát, ha nem a dekorálás, a megkülönböztetés miatt. Így vagyunk mi ZGYT-sek mindenféle sérüléssel, zúzódással, sebhellyel. Persze itt most csak ezekről a 8 napon belül gyógyuló, ártalmatlan testi változásokról beszélek. Mert ezeknek pont abban rejlik a szépségük, hogy elmúlnak. Nem befolyásolják életünket, nem tesznek mássá, elviselhető, elmúló jelek. Jelek az életünkből, ad hoc emlékek.

flickr 

Can I call you boys, dear Lazaro and Jack?

Proenza Schouler Spring 2011

Everyone agree that the latest collection of Proenza Schouler is much grown up, and more feminine than the formers. Everything is softer and longer, there is a lot of chiffon. I'll be quite frank (yes, when I start a sentence like this, in most cases I'm about to tell a bad report pretending that I have to reckon with anyone because of my negativ - or whatever - opinion, bad habit) at first I felt nothing. But I announce pridefully, from the status of "it's not bad actually" at the attendance of acid yellow I've got to the "hm, quite great" thought.

Mindenki egyetért abban, hogy a Proenza Schouler legújabb kollekciója sokkal felnőtt(es)ebb, és sokkal nőiesebb, mint az eddigiek. Minden puhább és hosszabb, sok a műselyem. Őszinte leszek, (igen, amikor így kezdem a mondatot, általában valami rossz hírt készülök felvezetni, azt tettetve, mintha bárkinek is bármiféle elszámolással tartoznék a negatív - vagy bármilyen - véleményem miatt, rossz szokás) elsőre semmit nem éreztem. De büszkén jelenthetem, hogy a "végül is nem is rossz"-ból azért az acidsárga megjelenésénél sikerült eljutotnom a "hm, elég jó" állapotába.

I hate to dale with I like it or not. Who cares? I mean, obviously it has a reason why I put it on the blog. And obviously you're curious what it is. And obviously I will tell you. But obviously you have found out what this reason is. Obviously it is that after looking this over many times I came to love it, and the saluting before the geniousness of Lazaro Hernandez and Jack McCollough up to now, so it was compulsory to write about the new clothes of Proenza Schouler. The Emperor's new clothes. It can be noticed by who's worthy for it. (The Emperor?)

Utálok azzal foglalatoskodni, hogy ez most tetszik vagy nem. Kit érdekel? Úgy értem, nyilván oka van, hogy felraktam a blogra. És nyilván már kíváncsi vagy, hogy mi ez. És nyilván el is fogom mondani. De nyilván már kitaláltad, hogy mi az oka. Nyilván az, hogy sokszori átnyálazás után megszerettem, na meg Lazaro Hernandez és Jack McCollough eddigi zsenialitása előtt tisztelegve, kötelező jellegű volt a Proenza Schouler új ruháiról írnom. A császár új ruhái. Csak az veszi észre őket, aki méltó rá. (A császár?)

As the Chanel-like tweed jackets passed, these acid yellow chiffon bits has appeared. The PS-boys (can I call You boys, dear Lazaro and Jack?) already used this colour in their last year collection. And now I don't feel like to go in what new technics or materials they were working with. Sorry. My associations disappointed me now. A bit I cry for their 2009 spring clothes, I  adored them, I eulogized them. Anyway it's good to be lost in the details here and thinking about "oh dear acid yellow, what do you want from me, where do you take me, why do Ya love me?"

A Chanel-szerű tweedkabátok levonultak és megjelentek ezek az acidsárga színnel variált selyemdarabok. A PS-fiúk (hívhatom Önöket fiúknak, kedves Lazaro és Jack?) egyébként már a tavalyi kollekciójukban is használták ezt a színt. És most nincs kedvem belemenni abba, hogy milyen új technikákkal, vagy anyagokkal dolgoztak. Ne haragudjatok. Az asszociációim most teljesen cserben hagytak. Kicsit visszasírom a 2009-es nyári ruháikat, azokat imádtam, ódákat zengtem. Mindenesetre jó elveszni ezekben a részletekben, és azon gondolkozni, hogy "ó kedves acidsárga, mit akarsz tőlem, hová viszel, s miért szeretsz Te engem?"

Proenza Schouler Spring 2011

nymag.com, vogue.com, dazeddigital.com, all the photos selected and edited by me

Colourful, playful

Peter Som Spring 2011

A happy bubble gum collection? Maybe. And exactly this is why we (I mean on we actually myself, but we sounds better) love Peter Som's spring clothes. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." No strain, no "trying to create something you have never seen" effect. A simply exciting, colourful and playful collection, vibrant colours, and vivid motifs. Like we go to the oceanarium or to the theme park with the kidz and eat those big rainbow lollipops. I mean, I do.

Egy vidám rágógumi kollekció? Meglehet. És pont ez az, amiért szeretjük (úgy értem szeretem, csak a királyi többes jól hangzott) Peter Som tavaszi ruháit. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." Semmi erőlködés, semmi "csinálok valamit olyat, amilyet még soha nem láttál" effektus. Egy szimplán izgalmas, színes és bohó kollekció, vibráló színek és eleven motívumok. Mint, amikor elmegyünk az óceanáriumba vagy a vidámparkba a kölykökkel, és olyan nagy szivárványos nyalókákat eszünk. Úgy értem, megyek.

style.com, glamour.com and the photos are all selected and edited by me

Searching for ghosts

John Lautner's Elrod House in Palm Springs, cathedral, cat and girl, Nadine, Cher on a bike, Sigourney Weaver in Ghostbusters 1984

Rad

You know, that black and white stuff. Yes. The master of unisex, symmetrical and zippered clothes is, no doubt, Rad Hourani. The difference between this and last year's collection is the white colour. As I'm getting older, I become even more the man of excesses. I need everything to be minimalist or chock-ful. Rad Hourani or Meadham Kirchhoff. Leather, PVC, neoprene. Our grandchildren will dress like these in some decades, and they'll be feminine-masculine twins. I have no words for the sunglasses. They're epic.
Tudod, a fekete és fehér téma. Igen. Az unisex, szimmetrikus és cipzározott ruhák mestere, kétség kívül, Rad Hourani. A különbség ez és a tavalyi kollekció között a fehér szín behozatala. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább a végletek embere vagyok. Minden legyen vagy minimalista vagy túlzsúfolt. Rad Hourani vagy Meadham Kirchhoff. Bőr, PVC, neoprén. Az unokáink így öltöznek majd néhány évtized múlva, és feminin-maszkulin ikrek lesznek. Nem mondok semmit a napszemüvegekre. Epikusak.

RAD by Rad Hourani Spring 2011

Well, the judgment has not indisputable yet. The court is going to decide later that the defendant who appeared here will be convicted or voted with an agreement yes. I can not decide it is ugly or I need it much. The danger is I feel inclined to the I need it much way, and I guess the battle will turn out in minutes. Of course I'm talking about the Rad Hourani's collaboration with Aldo shoes. Three, two, one. The question has brought. HERE to me with it.

Nos, a döntés egyelőre nem vitathatatlan. A bíróság később dönt róla, hogy a jelen megjelenő vádlottat elítéli vagy egyezményes igent szavaz meg neki. Nem tudom eldönteni, hogy csúnya vagy nagyon kell. A veszély az, hogy egyre inkább hajlok a nagyon kell irányába, és úgy érzem a csata perceken belül eldől. Természetesen a Rad Hourani és az Aldo kollaborálásából született cipőkről beszélek. Három, kettő, egy. A kérdés eldőlt. IDE vele.

dazeddigital.com, style.com, fashionmagazine.com, photos selected and edited by me

Summer 3

After the First and the Second Episode, here comes the - tattara ta ta - Third! (What a surprise.) A Summer Trilogy. (Maybe it's going to be a Quadrilogy soon? We'll see.) Some images I felt - by a particular reason - to certainly share. Let's see. Mum's flowers (yes, again), a flying dinosaur toy (obviously my brother's), some nice house tunes at a party at Kecskemét, Hungary (more here), antelopes TV still from National Geographic, an other television shoot, and some lovely clouds at home. Do ya need any further information?

Az Első és a Második Epizód után, most íme itt a - tattara ta ta - Harmadik! (Micsoda meglepetés.) Egy Nyár Trilógia. (Talán Quadrológia lesz belőle hamarosan? Meglátjuk.) Néhány kép, amit - valamiféle különös okból kifolyólag - úgy éreztem, meg kell osztanom. Lássuk. Anyám virágai (igen, megint), egy repülő dinoszaurusz játék (nyilván az öcsémé), egy kis kellemes house muzsika egy kecskeméti buliból (a többi itt, antilop TV pillanatkép a National Geographic-ról, még egy televízió fotó, és néhány pompás felhő otthon. További információk?

flickr + youtube

That's the trouble

I HATE the new blogspot post editor. Agrr.

Flowers in the gas-cooker, film scene/feet with cross, disc, Franz Jüttner: Illustration from Schneewittchen (Snowwhite) (1910), girl by Napoleon Habeica. The other sources are unknown. Sorry.

In the girltoilet they're amazed

Reminds me of my childhood? Kindergarten? Hawaii? Pineapples, pears, strawberries, grapes, melons and bananas are gazing at us from the pieces of Z Spoke by Zac Posen collection, in some seablue eye-dye and cherryred (a petit catachresis) lipstick. This is not funny, this is the FUN. Urchin-dresses for amoeba-bodied madcaps, mummy pops off to the corner We Love Vintage little rummage shop. How comes Hawaii here? Mostly with the pineapples, I guess. Anyway I shall continue to wear my ducky, Mickey Mouse and other childhood t-shirts, hurray.
A gyerekkoromra emlékeztet? Óvoda? Hawaii? Ananászok, körték, eprek, szőlőszemek, dinnyék és banánok bámulnak ránk a Z Spoke by Zac Posen kollekció darabjairól, méghozzá igen komoly tengerkék szemfestékben és cseresznyepiros (kis képzavar) ajakrúzsban. Ez nem játékos, ez maga a JÁTÉK. Lurkódresszek amőbatestű vadócoknak, anyu kiruccant a sarki We Love Vintage kis turkiba. Hogy jön ide Hawaii? Leginkább az ananásszal, gondolom én. Mindenesetre továbbra is hordom a gyerekkori kacsás, Mickey Egeres és egyéb pólóimat, hurrá.

When I first saw these (sun)glasses, pardon me, but I almost pee in. This is the case of OMFG. And it's not just about that in the nineties, when I was a kid, we thought more and more shimmer dust makes us cooler, or that we liked all mutations of plastic-rubber-glittering-stuffs. You see, it is a work, a modernized fities cat-eye relic, a fits-on-me piece. So life's complete that I know this exists. Amen.

Amikor megláttam ezeket a szemüvegeket, hát bocsátsatok meg, de majdnem bepisiltem. Ez az OMFG esete. És itt nem csak arról van szó, hogy a kilencvenes években, amikor gyerek voltam, azt hittük, hogy a minél több és több csillámportól még menőbbek leszünk, vagy hogy bírtuk a műanyag-gumi-csillogó-izé mindenfajta mutációját. Ez kérem egy műtárgy, egy modernizált cat-eye ereklye az ötvenes évekből, egy rám való darab. Az életem ezennel teljes, a tudattal, hogy ez létezik. Ámen.

Which comic hero do we choose for the pair? Ideas? Some western-movie saloonkeeper's daughter is here, and the cartoon-y chic illustrations of Daisy de Villeneuve, and Steve Madden's CAN'T MISSING SHOES. "In the girltoilet they're amazed and admired at my new sunglasses, hah, they're green with envy. Fie, girls, do not yearning."
Melyik képregényhőst válasszuk párnak? Ötletek? Néhány western-film kocsmárosnő is megfordul itt, a rajzfilmszerűen sikkes Daisy de Villeneuve illusztrációi, és Steve Madden KIHAGYHATATLAN CIPŐI. "A lányvécében ámulnak és bámulnak az új napszemüvegemre, hah, majd megsárgulnak az irigységtől. Ejnye, lányok, ne szomorkodjatok."

Z Spoke by Zac Posen Spring 2011

style.com and elle.com, photos selected and edited by me

Gimme another first kiss

I don't really feel it's fall. Moreover sometimes I write 2011 on official documents, and I believe that the birds are coming back. Maybe this is because I constantly (my eyes are running out, my fingers are seized with a cramp) keep a look-out for the fashion weeks' collections, then after long vigil nights I can produce the results of my research, my analysis, my grouping. I decided to be more laxaty. In point of the blog, too. I am the man of the to-do-lists, I must plan to every day, that's why before going to bed I always write my next day list, by necessity. Don't think on big things, I note down what to clean up, what to do, what to watch, what to read or write, what to post on the blog. This is horrible. Particularly it sounds scary written down. It's not about I can't be spontaneous, this is just a bad habit. But oh God, that's soo good to CROSS OUT something when it's done. This is one of my perverse pleasures.

Valójában nem érzem, hogy ősz van. Sőt, sokszor 2011-et írok hivatalos papírokra, és elhiszem, hogy a madarak visszafelé jönnek. Lehet ez azért van, mert folyamatosan (kifolyik a szemem, begörcsöl az ujjam) a divathetek anyagait kémlelem, hogy aztán hosszú átvirrasztott éjszakák után kiadjam a kezemből fáradságos kutatásom, elemzésem, csoportosításom gyümölcsét. Úgy döntöttem, kicsit lazább leszek. A blog tekintetében is. Az van, hogy én a ma-ezt-kell-megcsinálnom-lista embere vagyok, muszáj, hogy minden napra tervezzek, ezért lefekvés előtt mindig megírom a másnapi listám, kényszeresen. Nem kell nagy dolgokra gondolni, felírom, hogy mit takarítsak, mit intézzek el, mit nézzek meg, mit írjak meg, mit rakjak fel a blogra. Hát ez borzalmas. Főleg így leírva tényleg ijesztőnek hangzik. Nem arról van szó, hogy nem tudok spontán lenni, ez egy rosszul berögzült szokás. De hát istenem, annyira jó ÁTHÚZNI, amikor valami kész van. Ez az egyik perverz örömöm.

The other thing I can report to you my dear, lovely, loyal kids: the idea of making and publishing a ZINE stroked in my mind. If you don't really undersatand what it is, here's a beautiful example the First Kiss. When will I publish this? I don't know yet, but I have some hope that next to the tons of business, I'll have time for this. And in the forthcoming period the blog will change a bit.

Spontaneousness, ain't it.

A másik, amiről beszámolhatok nektek, kedves, drága, kitartó gyermekeim: egy ZINE elkészítése és megjelentetése villant fel elmémben. Ha esetleg valaki nem pontosan érti mit is jelent ez, gyönyörű példa a First Kiss című kiadvány. Hogy ez mikor fog megjelenni? Nem tudom, csak reményeim vannak, hogy most a tonnányi ügy mellett, lesz időm erre is. Valamint a következő időkben a blog is át fog alakulni kissé.

Spontánság, ugye ugye.

Miu Miu silk dress, Prada Fantasy Lookbook SS10, House of Holland x Linda Farrow Plexiglass Sunglasses, gorgeous 1940s CHEN YU 'Frozen Fire' Lipstick & Nail Lacquer Ad, neon lights bedroom

I will live in this house one day

I got a specific enthusiasm on America. I've never been there yet, and I haven't met any real, original american in person. But the other day an american group came to the hotel and they were chatting next to me. I became very excited, my heart was paddling in happiness, and I jumped for joy almost like an easter bunny and I'd have liked to tell hey, guys, here, here, talk to me, please. But no.

That's sure I will live in this house one day.

Van egy nagyon sajátos rajongásom Amerika iránt. Nem jártam még ott, és nem találkoztam még személyesen igazi, original amerikaival. Vagyis múltkor a szállodában jött egy amerikai csoport és mellettem beszélgettek. Nagyon izgatott lettem, tocsogott a szívem a boldogságban, és örömömben legszívesebben úgy ugráltam volna, mint egy húsvéti nyuszi, hogy jaj, fiúk, ide, ide, beszéljetek hozzám, légyszi. De nem.

Tuti, hogy ebben a házban fogok lakni egyszer.

House and flag by Napoleon Habeica - the room, the palm, the pool, the naked girl and the stone via unknown sources because I downloaded them years ago. Sorry.