Twins make you sin and they simply win

Later I'll write more about Comme des Garcons spring.
Comme des Garcons spring 2011, Diane Arbus

You definitely love the Rodarte-sisters even if you don't know why

I definitely love the Rodarte sisters. And definitely not this is my favourite collection by them. Maybe the first and dumbest reason to it, I don't like brown. And in this case the problem is in their baseconcept - among others - there was that "every shade of brown you can imagine" Inspiration stuff, from wood paneling to chartreuse. Combined with blue I don't like it far more. Fault.
Határozottan szeretem a Rodarte nővéreket. És határozottan nem ez a kedvenc kollekcióm tőlük. Ennek talán legelső és legblődebb oka az, hogy nem szeretem a barna színt. Ez esetben ez csak azért probléma, mert az alapkoncepcióban - többek között - a "barna szín összes árnyalata, amit csak el tudsz képzelni" című Inspiráció is szerepet játszott, a fától a chartreuse-ig. Kékkel kombinálva meg hatványozottan nem szeretem. Hiba.

Anybody says anything, for me the spring collection of Kate and Laura Mulleavy represents something very ancestral and a tiny slice of the airplane-factory worker women's attitude in the World War II at the same time. The gold, toga-like, detail-rich, chased clothes lay down the roots of a modern reproduction of the ancient greek culture, in the representation of Lucilla, the daughter of Emperor Marcus Aurelius. The blue and white are the pulled-up, soft versions of chinese Ming vases. The three-quarter workerpants, the white socks, the up to the chin buttoned up shirts tell of the wives' and young girls' menless, somehow free, but hard world. Oh and I forget about the Sirens. They are here, too.
Akárki, akármit mond, nekem Kate és Laura Mulleavy tavaszi kollekciója egyszerre valami nagyon ősit villant meg, és egy apró szeletet a második világháború idején repülőgépgyárban dolgozó nők attitűdjéből. Az arany, tógaszerű, részletgazdag, vésett hatású ruhák az antik görög kultúra modern másolatának gyökereit fektetik le Lucilla, Marcus Aurelius császár leányának képviseletében. A kék és fehér a kínai Ming vázák emberbőrre húzott lágy változatai. A háromnegyedes munkásnadrágok, a fehér zoknik, a nyakig begombolt ingek és magasderekú szoknyák pedig asszonyok és fiatal lányok férfiak nélküli, valamiképp szabad, de kemény világáról árulkodik. Ja és kifelejtettem a Sziréneket. Ők is itt vannak.

Rodarte Spring 2011

Why not is this my favourite Rodarte collection? Because there's no heartthrobing, no quick pulse, no rising in blood-pressure. Beautiful. I like it, but I couldn't say a reason why. Maybe for it's dichotomy. Or for the gold. Or for the love of the sisters. The platform heels are in my heart, anyway. But this fumbling, horrendously annoying, unanswered doubt is on the brain. So the question is: why do YOU love Rodarte?

Hogy miért nem ez a kedvenc Rodarte kollekcióm? Nincs meg a szívdobogás, a heves pulzus, a vérnyomás emelkedés. Szép. Tetszik, de nem tudnám megindokolni, hogy miért. Talán kettőssége miatt. Vagy az arany miatt. Vagy csak a testvérek iránti eddigi szeretetem miatt. A platform magassarkú mondjuk a szívem csücske. De akkor még mindig itt marad ez a fejemben motoszkáló, rettentően idegesítő, megválaszolatlan kétely. A kérdés az, hogy TE miért szereted a Rodartét?

vogue.com, photos selected and edited by me

Can I call you boys, dear Lazaro and Jack?

Proenza Schouler Spring 2011

Everyone agree that the latest collection of Proenza Schouler is much grown up, and more feminine than the formers. Everything is softer and longer, there is a lot of chiffon. I'll be quite frank (yes, when I start a sentence like this, in most cases I'm about to tell a bad report pretending that I have to reckon with anyone because of my negativ - or whatever - opinion, bad habit) at first I felt nothing. But I announce pridefully, from the status of "it's not bad actually" at the attendance of acid yellow I've got to the "hm, quite great" thought.

Mindenki egyetért abban, hogy a Proenza Schouler legújabb kollekciója sokkal felnőtt(es)ebb, és sokkal nőiesebb, mint az eddigiek. Minden puhább és hosszabb, sok a műselyem. Őszinte leszek, (igen, amikor így kezdem a mondatot, általában valami rossz hírt készülök felvezetni, azt tettetve, mintha bárkinek is bármiféle elszámolással tartoznék a negatív - vagy bármilyen - véleményem miatt, rossz szokás) elsőre semmit nem éreztem. De büszkén jelenthetem, hogy a "végül is nem is rossz"-ból azért az acidsárga megjelenésénél sikerült eljutotnom a "hm, elég jó" állapotába.

I hate to dale with I like it or not. Who cares? I mean, obviously it has a reason why I put it on the blog. And obviously you're curious what it is. And obviously I will tell you. But obviously you have found out what this reason is. Obviously it is that after looking this over many times I came to love it, and the saluting before the geniousness of Lazaro Hernandez and Jack McCollough up to now, so it was compulsory to write about the new clothes of Proenza Schouler. The Emperor's new clothes. It can be noticed by who's worthy for it. (The Emperor?)

Utálok azzal foglalatoskodni, hogy ez most tetszik vagy nem. Kit érdekel? Úgy értem, nyilván oka van, hogy felraktam a blogra. És nyilván már kíváncsi vagy, hogy mi ez. És nyilván el is fogom mondani. De nyilván már kitaláltad, hogy mi az oka. Nyilván az, hogy sokszori átnyálazás után megszerettem, na meg Lazaro Hernandez és Jack McCollough eddigi zsenialitása előtt tisztelegve, kötelező jellegű volt a Proenza Schouler új ruháiról írnom. A császár új ruhái. Csak az veszi észre őket, aki méltó rá. (A császár?)

As the Chanel-like tweed jackets passed, these acid yellow chiffon bits has appeared. The PS-boys (can I call You boys, dear Lazaro and Jack?) already used this colour in their last year collection. And now I don't feel like to go in what new technics or materials they were working with. Sorry. My associations disappointed me now. A bit I cry for their 2009 spring clothes, I  adored them, I eulogized them. Anyway it's good to be lost in the details here and thinking about "oh dear acid yellow, what do you want from me, where do you take me, why do Ya love me?"

A Chanel-szerű tweedkabátok levonultak és megjelentek ezek az acidsárga színnel variált selyemdarabok. A PS-fiúk (hívhatom Önöket fiúknak, kedves Lazaro és Jack?) egyébként már a tavalyi kollekciójukban is használták ezt a színt. És most nincs kedvem belemenni abba, hogy milyen új technikákkal, vagy anyagokkal dolgoztak. Ne haragudjatok. Az asszociációim most teljesen cserben hagytak. Kicsit visszasírom a 2009-es nyári ruháikat, azokat imádtam, ódákat zengtem. Mindenesetre jó elveszni ezekben a részletekben, és azon gondolkozni, hogy "ó kedves acidsárga, mit akarsz tőlem, hová viszel, s miért szeretsz Te engem?"

Proenza Schouler Spring 2011

nymag.com, vogue.com, dazeddigital.com, all the photos selected and edited by me

Colourful, playful

Peter Som Spring 2011

A happy bubble gum collection? Maybe. And exactly this is why we (I mean on we actually myself, but we sounds better) love Peter Som's spring clothes. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." No strain, no "trying to create something you have never seen" effect. A simply exciting, colourful and playful collection, vibrant colours, and vivid motifs. Like we go to the oceanarium or to the theme park with the kidz and eat those big rainbow lollipops. I mean, I do.

Egy vidám rágógumi kollekció? Meglehet. És pont ez az, amiért szeretjük (úgy értem szeretem, csak a királyi többes jól hangzott) Peter Som tavaszi ruháit. "Miami Beach, Peggy Guggenheim, op art." Semmi erőlködés, semmi "csinálok valamit olyat, amilyet még soha nem láttál" effektus. Egy szimplán izgalmas, színes és bohó kollekció, vibráló színek és eleven motívumok. Mint, amikor elmegyünk az óceanáriumba vagy a vidámparkba a kölykökkel, és olyan nagy szivárványos nyalókákat eszünk. Úgy értem, megyek.

style.com, glamour.com and the photos are all selected and edited by me

Rad

You know, that black and white stuff. Yes. The master of unisex, symmetrical and zippered clothes is, no doubt, Rad Hourani. The difference between this and last year's collection is the white colour. As I'm getting older, I become even more the man of excesses. I need everything to be minimalist or chock-ful. Rad Hourani or Meadham Kirchhoff. Leather, PVC, neoprene. Our grandchildren will dress like these in some decades, and they'll be feminine-masculine twins. I have no words for the sunglasses. They're epic.
Tudod, a fekete és fehér téma. Igen. Az unisex, szimmetrikus és cipzározott ruhák mestere, kétség kívül, Rad Hourani. A különbség ez és a tavalyi kollekció között a fehér szín behozatala. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább a végletek embere vagyok. Minden legyen vagy minimalista vagy túlzsúfolt. Rad Hourani vagy Meadham Kirchhoff. Bőr, PVC, neoprén. Az unokáink így öltöznek majd néhány évtized múlva, és feminin-maszkulin ikrek lesznek. Nem mondok semmit a napszemüvegekre. Epikusak.

RAD by Rad Hourani Spring 2011

Well, the judgment has not indisputable yet. The court is going to decide later that the defendant who appeared here will be convicted or voted with an agreement yes. I can not decide it is ugly or I need it much. The danger is I feel inclined to the I need it much way, and I guess the battle will turn out in minutes. Of course I'm talking about the Rad Hourani's collaboration with Aldo shoes. Three, two, one. The question has brought. HERE to me with it.

Nos, a döntés egyelőre nem vitathatatlan. A bíróság később dönt róla, hogy a jelen megjelenő vádlottat elítéli vagy egyezményes igent szavaz meg neki. Nem tudom eldönteni, hogy csúnya vagy nagyon kell. A veszély az, hogy egyre inkább hajlok a nagyon kell irányába, és úgy érzem a csata perceken belül eldől. Természetesen a Rad Hourani és az Aldo kollaborálásából született cipőkről beszélek. Három, kettő, egy. A kérdés eldőlt. IDE vele.

dazeddigital.com, style.com, fashionmagazine.com, photos selected and edited by me

The Dynamic White

The default colour is white. Alexander Wang for the Spring of 2011 creates the composition of The Dynamic White. Very optimistic and pure, as the designer described his collection which resusciates the street-casual clothes invented by Helmut Lang and Ann Demeulemeester in the nineties. Of course the hip-hop likeness, the music or the Basquiat effect in the scribble-printed clothes, smells like the eighties. It's certainly intentional. The New York downtown young girls go to party.

Az alapértelmezett szín a fehér. Alexander Wang 2011 tavaszára A dinamikus fehér kompozícióját alkotja meg. Nagyon optimista és tiszta, a tervező így jellemezte a kilencvenes évek Helmut Lang és Ann Demeulemeester által feltalált hétköznapi viseletet feltámasztó kollekcióját. Persze a hip-hop beütés, a zene vagy a Basquiat-effektus, ami az összefirkált ruhákban jelentkezik, nagyon is nyolcvanas évek szagú. Szándékosan persze. A New York-i downtown fiatal lányai bulizni indulnak.

Alexander Wang Spring 2011

The white, the aqua and the pale terra-cotta waft-y canvas clothes are dynamic and living, the parts of a vibrant organic puzzle. The models can walk actually. I mean, really, they don't even walk, they sleek. And they're total cool. I look at them, and comes to my mind: hey, let's go party. Sure we can't leave at home the supersweetie (can't believe I've written down this word) Alexander. Party with Erin Wasson, too! Before we'd get into our floppy-loose Wang clothes and sure the song was trolling loud all night long.

A fehér, az aqua és a halvány terra-cotta színű lebegő vászonruhák dinamikusak és élők, egy vibráló organikus kirakó részei. A modellek tulajdonképpen tudnak járni. Úgy értem, tényeg, nem is járnak, suhannak. És teljesen jó fejek. Rájuk nézek, és az jut eszembe: hé, menjünk bulizni. Persze a szupercuki (nem hiszem el, hogy leírtam ezt a szót) Alexandert sem szabadna otthon hagyni. Bulizzunk Erin Wassonnal is! Előtte belebújnánk a suhogó-surranó Wang ruhákba és biztos, hogy egész éjjel hangosan szólna az ének.

nymag.com, elle.com, vogue.com, photos selected and edited by me

Bondage and school backpack

Two things: bondage and my elementary school Oxford backpack. The spring Rag & Bone collection means this for me. The so-called show with the military uniform and the buggering-around-the-zippers we all know from David Neville and Marcus Wainwright but this time they twisted on it a bit. The very-basic-like is not in the classic - everyone has one of it in her/his wardrobe - topic, because the Rag & Bone boys work very hard to make everything look very easy, just look at it well. Chiffon. This is the material which can salute as a G1 fighter-pilot. (Whatever it means, the G1.) About that it's wearable or not I won't argue. If you're dunking your little curious hands into futuristicness you're fingering in future's ultraeasy visions and past's (the 1990s) time electronicness at the same time. I had a backpack in elementary school, it had the same buckles.

Két dolog: bondage és az általános iskolás Oxford hátitáskám. Ez nekem a tavaszi Rag & Bone. A military egyenruha meg a hülyülés-a-cipzárral című műsort eddig is produkálta David Neville és Marcus Wainwright, most kicsit csavartak rajta. A nagyon-alap-szerű náluk nem tartozik a klasszikus - mindenki ruhatárában van egy darab belőle - témakörbe, mert a Rag & Bone fiúk kemény munkával azt érik el, hogy minden egyszerűen nézzen ki, csak nézd jól meg. Műselyem. Ez az az anyag, ami képes G1-es vadászpilótaként szalutálni. (Akármit is jelent, mármint a G1.) Arról, hogy hordható darabokról beszélünk, vagy nem, inkább nem nyitnék vitát. Ha már a futurisztikusságba mártogatjuk kíváncsi kis kacsóinkat, egyszerre tapicskolunk a jövő ultrakönnyed vízióiban és a múlt (a 1990-es évek) korszakának elektronikusságában. Volt nekem egy hátitáskám általános iskolában, pont ilyen csatok voltak rajta.

Rag & Bone Spring 2011

So yes, that's why I want to work at backstage. I wrote about why I'd like to work behind the scenes, and there were reasons like to bother the models (just because I admire/adore them), bungle into something (anything) or to interrogate Mariacarla. But seriously... fresh clothes hanging on the racks and shoecreations rolling on the ground, smell of hair spray and powder dust. Hello, Heaven.

Na igen, ezért akarok a háttérben dolgozni. Már írtam róla, hogy miért is szeretnék az ún. kulisszák mögött dolgozni, és olyan okok szerepeltek, mint például a modellek molesztálása (de csak, mert csodálom/imádom őket), belekontárkodni valamibe (akármibe) vagy Mariacarla kifaggatása. Na de komolyan... fogasokra aggatott friss ruhák és a földön hempergő cipőkreációk, hajlakkszag és púderpor. Helló, Mennyország.

style.com, elle.com, vogue.com, photos selected and edited by me

Black + Leather = Love

"Jellyfish. That, Mandy Coon explained, was the rather eccentric inspiration for her spring collection." Well, if she says so. Nowdays in my runway posts I use the notion "the trousers of the year", "the colour of the year", "the whatewer of the year", and no matter how far I hate myself because this but I can't say anything else that next will be the year of leather. This is the most exicting period, when you lay down these basic theories and then see, oh yes, this and that and yon designer works with the same elements. Fashion is passion. The waif child of style (I mean, The Leather) claims the attention of 2011. Of course it means it won't be the base piece of punks, rockers, goths, unique persons, bla bla bla, shdkjfjkhfsfj, etc only but it will filter into everywhere and turn the same fate as latex leggings. I doesn't matter, but we cross our fingers for you, Mr. Leather. I really love this collection. Togas, loose ends, linting materials, jellyfish whips and The leather. WEAR IT!

"Medúza. Ez, magyarázza Mandy Coon, volt a tavaszi kollekcióm legexcentrikusabb inspirációja." Ha ő mondja. A mostani runway postjaimban többször használom az "év nadrágja", "év színe", "év akármije" fogalomgyűrűket, és akármennyire utálom magam miatta, most sem tudok mást mondani, mint hogy a következő a bőr éve lesz. Ez a legizgalmasabb periódus, amikor lefekteti az ember ezeket az alaptéziseket, és aztán látja, hogy igen, hoppá, ez és az és amaz a tervező is ezekkel az elemekkel dolgozik. Fashion is passion. A stílus kitagadhatatlan zabigyereke (mármint, A Bőr) magának követeli 2011 figyelmét. Persze ez azt is jelenti, hogy nem csak a pánkok, rokkerek, gótok, egyedi egyének, bla bla bla, shdkjfjkhfsfj, satöbbi alapdarabja lesz, hanem menthetetlenül beszivárog, és a latexnadrág sorsára jut. Nem baj. Azért szorítunk érted, Mr. Bőr. Nagyon szeretem ezt a kollekciót. Tógák, elvarratlan, foszladozó anyagok, medúza ostorok és a A bőr. HORDJÁTOK!

Mandy Coon Spring 2011

Watch the video.
Photos from style.com selected and edited by me

The supply is abundant

Michael Angel Spring 2011

Where to begin. Michael Angel is quite the chees. He's doing his work pretty well. To shock and to be amazingly horrified. And he has the front to ask "How can I do what I do with prints and be a minimalist?" Make the prints fantastic, and simplify the rest. The little brash. I love it. By the way the patterns are so simple that I guess they cut the materials into rectangles and pinning together them. God, how wonderful it would be. (Okay, if someone who has a smattering of sewing or designing and blazing up now, excuse me. I'm just fantasizing.) Here's the 90's again. Hurray!

Watch the video, here, Sophie Srej starts the show and she speaks, too.

Hol is kezdjem. Michael Angel nem piskóta. Nem azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy nem tészta állagú és nem sütőben sült, hanem mert bazira (bocsánat a szóhasználatért, még a blogspot-javító is pirossal aláhúzza) tudja mi a dolga. Megbotránkoztatni és csodálatos szörnyülködésre bírni a népet. És akkor még van képe azt kérdezni, hogy "Hogyan csinálom ezt a mintákkal és vagyok egyszerre minimalista?" A minták legyenek fantasztikusak, a többi meg egyszerű. A kis pimasz. Bírom. Egyébként valóban, a szabásminta olyan egyszerű, hogy szerintem csak nagy téglalapokban kivágták az anyagokat és összetűzdelték. Istenem, de csodás is lenne. (Oké, ha itt most valaki, aki ért a varráshoz, vagy a ruhatervezéshez, és felhördült, attól ezúton is elnézést kérek. Csak álmodozom.) Újra jön a 90-es évek. Juhú!

Nézd meg a videót, itt, Srej Zsófi nyitja a showt és meg is szólal.

Ruffian Spring 2011

First I didn't think any serious. And later I came to know that Susan Travers inspirated the Ruffian's designers in their spring collection. If you don't know who she is, google her (I didn't know either). Everything will be clear. I like military uniform, that's what I only say. Masculine and feminine.

Először semmi komolyra nem gondoltam. Aztán megtudtam, hogy a Ruffian tervezőit Susan Travers inspirálta tavaszi kollekciójuk elkészítésekor. Ha nem tudod ki ő, azonnal guglizd le (én se tudtam). Minden világos lesz. Szeretem a katonai egyenruhákat, én csak ennyit mondok. Maszkulin és feminin.

Jen Kao Spring 2011

Am I the ONLY ONE to whom come to mind about Jen Kao's collection the Xena series?? If you're that old as I am (no, I never will tell how old actually I am) you can remember the series in the second half of the 1990s: the adventurous stories of Xena, the Warrior princess and her fellow, Gabrielle. I won't lie, I truly loved it. (I collected gum decals about Xena, and when one of my boy classmates had a picture I didn't got, and he did not want to give it to me, I was blubing and stamping. Finally I acquired it. That's how I loved Xena. And now as I'm thinking I guess there'll be a post about her.) Get back, huh, I'm a bit touched by the floating memories of past, but for me this collection is Xena and Gabrielle (and a joining woody elfin, whatever), even if according to the "official" background story this is about girls wandering the desert in an altered state where they find the man of their dreams. Admit, this version is much more boring.

Jen Kao kollekciójáról CSAK NEKEM jutott legelőször a Xena sorozat eszembe?? Ha olyan idősek vagytok, mint én (nem, soha nem fogom elárulni hány éves vagyok valójában) emlékezhettek az 1990-es évek második felében futó sorozatra: Xena, a harcos hercegnő és társa, Gabrielle kalandos sztorijaira. Nem hazudok, én totálisan imádtam. (Gyűjtöttem a Xenás rágós matricákat is, és amikor az egyik fiú osztálytársam rágójába olyan volt, ami nekem még nem volt meg, és nem akarta odaadni, bőgtem és toporzékoltam. Végül megszereztem. Hát ennyire szerettem én a Xenát. Most ahogy így eszembe jutott, azt hiszem erről lesz majd egy post.) Visszatérve, huh, kicsit még meg vagyok hatódva a múlt szállingózó emlékeitől, de nekem ez a kollekció Xena és Gabrielle (meg hozzájuk csapódott egy erdei manó, mondjuk), még akkor is, ha valójában a "hivatalos" háttérsztori sivatagban kóborló lányokról szól, akik álmaik férfiait keresik, vagy valami ilyesmi. Valljuk be, ez a verzió sokkal unalmasabb.

Nicole Miller Spring 2011

In the case of Nicole Miller I quote Meenal Mistry: "Playing with sheers? Check. Edgy nineties minimalism? Check. Neutral and moody hues? Check and check."

Nicole Miller esetében csak Meenal Mistry-t tudom idézni: "Játék az átlátszósággal? Igen. Éles kilencvenes évekbeli minimalizmus? Igen. Semleges és szeszélyes színárnyalatok? Igen és igen."

Rachel Comey Spring 2011

What's the matter, Rachel? Rachel Comey doesn't convince me for the spring of 2011. This year and last year, and before, I was mad for her Lolita outfits, playful prints and sassy cuts. And now, it's like... hm, I don't know. Not bad, but not smashing. Altough I shall continue to like her prints and lines, and I think he followed the "simple but swell" direction in this case. Actually she succeed. She has grown up a bit. And I note she's an extremely symphatic, childbearing designer lady. I can't wait she got her own post next time. Watch this.

Mi a baj, Rachel? Rachel Comey 2011 tavaszára nem győzött meg. Idén meg tavaly, meg előtte, egyszerűen odavoltam a kis Lolitás szettjeiért, játékos mintáiért, szemtelen szabásaiért. Most meg olyan... hm, nem is tudom. Nem rossz, csak nem átütő. Bár a mintáit továbbra is nagyon szeretem, és a vonalait, idén azt hiszem, az "egyszerű, de nagyszerű" irányba igyekezett lépni. Végül is sikerült neki. Kicsit felnőtt. És meg kell jegyeznem, hogy egy rendkívül szimpatikus, áldott állapotban lévő tervező hölgyről van szó. Alig várom, hogy következő alkalommal saját post-ot kapjon. Nézd meg.

Lyn Devon Spring 2011

Lyn Devon. Peachy, bohemian, zany. Classic. There's a fashion photo, back in the days, where a golfer woman is photographed, but sure I won't find it, I saw it in a book once, and this collection is ditto like that. I guess I've circumscribed superbly. Never mind. The point is, even though there are a lot of clothes here we have seen umpteen times, somehow it zings me up. Maybe because of the presentation? Because of the model? I hope not (only).

Lyn Devon. Üdeség, bohémság, bolondság. Klasszikus. Van egy divatfotó, nagyon régről, ahol egy golfozó nő van lefotózva, de biztos, hogy nem fogom megtalálni, egy könyvben láttam egyszer, na ez a kollekció dettó olyan. Ezzel gondolom most remekül körülírtam. Mindegy. A lényeg, hogy annak ellenére, hogy csupa olyan darab tűnik fel, amit már vagy kismilliószor láttunk, valahogy nagyon feldob. Lehet, hogy csak a beállítások miatt? A modell miatt? Remélem nem (csak).

United Bamboo Spring 2011

Maya Singer wrote the United Bamboo spring 2011 collection's strength was its simplicity. These times I always think that simple (in the fashion business, if we're here) is used as a some kinda nicer synonym of boring? The decision is yours, the only one thing I say, I have seen stuffs like these. In the front row Kim Gordon, Harmony Korine, and Karen O were seated, so after all United Bamboo is cool anyway.

Maya Singer azt írta, hogy a United Bamboo 2011-es tavaszi kollekciójának erőssége az egyszerűsége volt. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy azt, hogy egyszerű (mondjuk a divatbizniszben, ha már itt tartunk) az unalmas egyfajta kedvesített szinonimájaként használják-e. A döntést ebben az esetben meghagyom mindenkinek, én csak annyit mondok, láttam már ilyet. Mindenesetre az első sorban Kim Gordon, Harmony Korine és Karen O is ott ült, úgyhogy a United Bamboo valamiért mégiscsak cool.

Frank Tell Spring 2011

A black-white-gray collection again. Frank Tell. We'll see more of them for spring 2011. That will be the year of massive platforms, cracked sweaters, black veils, black leather and white dresses. Raw and refined. Must watch, the aliens walk.

Egy újabb fekete-fehér-szürke kollekció. Frank Tell. Fogunk még sok ilyet látni jövő tavaszig. A masszív platformok, szakadt pulcsik, fekete leplek, fekete bőr és fehér ruhák éve lesz ez. Nyers és kifinomult. Muszáj megnézned, vonulnak az űrlények.

BCBG Max Azria Spring 2011

The little dress. No more little black. Here's the white and the colourful. The BCBG Max Azria for the spring of 2011 has specialized on the mass production of little dresses, almost there's nothing else in their collection. The supply is abundant, we can't complain. Fine, classy, elegant, romantic.

A kis ruha. Nincs többé kis fekete. Itt a kis fehér, meg a kis színes. A BCBG Max Azria 2011 tavaszára a kisruhák tömeggyártására specializálódott, szinte nincs is más a kollekciójukban. A kínálat bőséges, nem lehet okunk panaszra. Szép, finom, elegáns, romantikus.

Vivienne Tam Spring 2011

The muse of Vivienne Tam took a trip down the Silk Road, from China across India to Persia. If this is folklore or the textile diary of an oriental traveller, I don't know, but because its looseness, its provincialism transfered into city life and the union of mixed materials, I like it.

A Selyemúton járt Vivienne Tam múzsája, Kínából, Indián keresztül, Perzsiáig. Hogy folklór ez, vagy egy keleti utazó szövetnaplója, nem tudom, de lazasága, a városi életbe átemelt vidékisége és a keveredő anyagok összhangja miatt, tetszik.

Photos from style.com selected and edited by me

The Wu Wow

Jason Wu Spring 2011

Jason Wu has designed the Trousers of the Year? It seems. Anyway he made a lucky hint this year, because compared to last years it's a big WOW. No, no, no, I do not say, I didn't like backs, like his pink feather dress with neon green ribbon belt in 2010, or his emerald green dress from 2009, but those were the "hm, good" category, and these are the "hm, wow" category. The turbans are my favourites. I hate to write my favourite. Who am I to babble about favourites? Well, I may indulge it myself, okay? You heard me, right? Everyone may indulge it. So the turban and the trousers. It's good my mom gave me one of her trousers from the 1980s which is grey, high waisted and well-creased. I love you mom. Anyway it seems this year not the floral prints are posh, but we have to put on a whole flower pot with its petals and buds. Nice. Do not think in flat, think in 3D. And yes, of course the transparent blouses, only without bra. This is that designer piece what I don't really want to see in 5 years in the subway underpasses. You know what I mean, so I won't explain why. That's all.

Jason Wu megtervezte az Év Nadrágját? Úgy fest. Mindenesetre valamit nagyon eltalált idén, mert az eddig kollekcióihoz képest ez egy hatalmas WOW. Nem, nem, nem, nem mondom, hogy azokat nem szerettem, mint például a neonzöld szalagövvel párosított pink tollruháját 2010-ben, vagy a smaragdzöld ruháját 2009-ben, de azok a "hm, jó" kategória voltak, ez pedig a "hm, wow" kategória. A turbán a kedvencem. Utálom azt írni, hogy kedvencem. Ugyan ki vagyok én, hogy kedvencekről fecsegjek? Na jó, ezt megengedhetem magamnak, oké? Hallottatok ugye? Mindenki megengedheti magának. Tehát a turbán, meg a nadrág. Még jó, hogy anyám hagyott rám a nyolcvanas évekből egy szürke, magas derekú, élére vasalt szövet nadrágot. Szeretlek anya. Egyébként úgy nézem most már nem a virágnyomat lesz a menő, hanem egy egész cserépnyi virágot kell magunkra húzni, szirmostól, rügyestől. Nájsz. Ne laposban gondolkodjunk, hanem 3D-ben. Ja és az áttetsző blúzok, szigorúan melltartó nélkül. Ez kifejezetten egy olyan designer darab, amit 5 év múlva nagyon nem szeretnék a Nyugati aluljáróban viszontlátni. Ezt talán nem is indokolnám, hogy miért. Ennyi.

Photos from style.com, selected and edited by me

Debuters

Kimberly Ovitz Spring 2011

I guess Kimberly Ovitz got a big Like on her black and white collection from Tilda Swinton and Kate Lanphear. And she got one from me, too. The square-based geometry, the contrast and the draped jerseys are stellar A. Future is here.

The opening of Nicholas K (Nicholas Kunz) can't settle saying it's army and military. You see, this is Lara Croft in 2011, or a female fighterplane aviator, who crash in the middle of Sahara (she'd meet with The Little Prince) and than escapes at the expense of big struggles from the threatening feeling of desiccation and from the bad stinger scorpion endangered zone. Put away joking, when I first saw this collection, I thought, damn with tight and feminine clothes, I want to wear loose, thigh-deep sweaters and huge hoods forever. And this is not khaki, it's olive.

Kimberly Ovitz fekete-fehér kollekciójára biztosan kapott egy nagy Like-ot Tilda Swinton-tól és Kate Lanphear-től. Meg tőlem is. A négyzetbázisú geometria, a kontraszt és a fekete posztó jersey-k csillagos ötös elegye. Itt a jövő.

Nicholas K (Nicholas Kunz) nyitányát nem lehet lezárni annyival, hogy katonai és military ruhák. Ez itt kérem Lara Croft 2011-ben, vagy egy női vadászrepülőgép pilóta, aki lezuhan a Sahara közepén (még a Kis Herceggel is találkozhatna), hogy aztán a kiszáradás fenyegető érzéséből és a csúnya csípős skorpiók által veszélyeztetett övezetből nagy küzdelmek árán megmeneküljön. Viccet félretéve, mikor megláttam ezt a kollekciót, azt mondtam, a fenébe a szűk és nőies ruhákkal, most már csak bő, combig érő pulcsikban és hatalmas csuklyákban akarok járni örökké. És ez nem khaki, hanem olivabogyó szín.

Nicholas K Spring 2011

Nicholas K Spring 2011

Bensoni's collection shows the seventies inspiration and galactic elements all at once. Benjamin Channing Clyburn and Sonia Yoon serried prints are eye-dazzling, hypnotic.

The clothes of Gregory Parkinson first I saw on mannequins, they are available on flesh-and-blood models now, but it's funnier in this manner. Or let's say, more original. Vibrating colors and bold prints. Sometimes I got a feeling I can't see the cloth itself because there're that lot fussy motifs, and uh, I just see a colourblob.

A Bensoni kollekciója egyszerre idézi a hetvenes éveket és egyszerre galaktikus. Benjamin Channing Clyburn és Sonia Yoon sűrű nyomatai szemkápráztatóak, hipnotikusak.

Gregory Parkinson ruháit először próbababákon láttam, ugyan megjelentek már hús-vér modelleken is, de ez így poénosabb. Vagyis mondjuk, eredetibb. Vibráló színek és arcátlan nyomatok. Néha a "nem látom a fától az erdőt" érzetem van, mert egy ruhán belül annyi az agyoncicomázott minta, hogy, huh, nem látom a ruhát magát, csak valami színmaszlag tekereg a szemem előtt.

Bensoni Spring 2011

Gregory Parkinson Spring 2011

And a last sentence on Christian Siriano's collection. It's a bit of African, a bit of Asian, a bit of Mediterranean-Greek. For me it's a bit of plain. It's not my world. But, I gonna think more about it some time.

És még egy utolsó mondat Christian Siriano kollekciójáról. Kicsit afrikai, kicsit ázsiai, kicsit, mediterrán-görög. Nekem kicsit semmilyen. Nem az én világom. De, azért majd még ezen gondolkodom.

Christian Siriano Spring 2011
Photos from style.com, selected and edited by me