The first promise was a fashion blog, you thought. The second: a style blog, you thought. And now, are you disappointed? You get bored of Oui, Mademoiselle, you don't read it, you don't like the pictures I post? Than you should leave, yes.
But if you know what means the "style" I'm talking about then you should talk to me more. Be my friend. Style is above all, as Bukowski says and being stylish is not equal wearing expensive, modish clothes. Oui, Mademoiselle is still a style blog, more than ever, even if most of the times it's not directly about fashion. A house, a food, a painting, a book or a landscape has its own specific style. Do not think in clothing. Sometimes I think clothes are boring. Sometimes clothes bore me stiff. Open your eyes. Receive the naked, pure style, like a monotheistic recives Lord's calls.
Come to me SWEDISH ORTHOPEDIC CLOGS. Both of you are sweetly welcomed.
Two of my biggest fears: hurricanes and put-out eyes.
Sources: photo by Saga Sig, unknowns, Swedish Orthopedic Clogs, unknowns and Bob Dylan.
My article about Ugly Shoes in the latest issue of Papercut magazine. Something about the connection between ugly and beauty, The Age of Ugly Shoes, the two different ways for following fashion, the vicious cycle you fall into if you wear ugly and two pieces of my new born collection.
Thank you so much for Papercut and Nicole Bechard for giving me the chance to appear in their cool magazine and being the part of it for a while.
Read the magazine and my article by clicking HERE.
Ugly Shoes We Love by Annamaria Kiss is at 25 of 92. Thank you.
[Click on the image to enlarge.]
Spring winds, here they come, at last, and the rebirthing of life has begun. I took a walk today morning and I could wear my jeans jacket (thank God, no more winter clothes!) and my hair was floating plumb. I was so happy.
Now, I am badly hungry but you know, I can eat these roaring spring winds and it makes me still happy.
Sources: Grace Coddington departures at Rochas, Eat the rich, Marten's, unknown, Chloé Memisevic, Hermés window by Leila Menchari
I close my eyes, I am a kid. I imagine the thing what I wish for and pray.
Dear God,
I was a good child last year, okay I had some bad affairs but they have forgave me, so you can see now I truly tried to indulge you. Please, do not forget me and rejoice me with these wonderful shoes which are the quintessence of my dreams and which I am crazed for. Please my Lord, I'll be good, I promise. Thank you. Amen.
Can you remember those shoes which you stepped on and their foot were flashing? This question is particularly for those peers of mine were educated in the late nineties. I didn't but only one girl had this shoes in our class and we were enthused over hers. In every break we went to the girl's closet, turned off the lights, and were staring as she was walking about. In tresses we were hanging on the vivid flashing and slobber. Emlékszel azokra a cipőkre, amikre ha ráléptél, villogott a talpuk? Ez a kérdés elsősorban a kilencvenes évek második felében edukálódott kedves kortársaimra vonatkozik. Nekem sajnos nem volt, csak egyetlen lánynak az osztályunkban, és odavoltunk érte. Minden szünetben bementünk a lányvécébe, lekapcsoltuk a villanyokat, és bámultuk, ahogy fel-alá járkál benne. Fürtökben, csorgó nyállal lógtunk a színes villogáson.
This sheer PLEASURE reminded me to this (maybe the first) style-remembrance and that I'm going to... die! Yes, seriously. I can't imagine my life without this. The coolness of cool you see, the omega of alpha. And then I recured to the spring 2011 Z Spoke by Zac Posen sunglasses, which I have written about and which I've been already stoned of. Let's imagine these together. We are treading heaven right now, the brilliant combination of childlike pleasure and sassy charm. How wonderful. How magical. Ez az átlátszó GYÖNYÖRŰSÉG pont ezt a (talán első) igazi stílusemléket juttatta eszembe, és azt hogy... meghalok! De komolyan. Nem tudom elképzelni az életem e nélkül. A coolság coolsága kérem szépen, az alfa omegája. Aztán akkor eszembe jutottak a 2011-es tavaszi Z Spoke by Zac Posen napszemüvegek, amikről már korábban is írtam, és amiktől már akkor is elszálltam. Képzeljük csak el ezeket együtt. A mennyországot tapodjuk éppen, a gyermeki gyönyörűség és a pimasz báj ezen briliáns kombinációját. Mily csodás. Mily mágikus.
see-through boots via, Z Spoke by Zac Posen spring 2011 sunglasses edited by me
You know, that black and white stuff. Yes. The master of unisex, symmetrical and zippered clothes is, no doubt, Rad Hourani. The difference between this and last year's collection is the white colour. As I'm getting older, I become even more the man of excesses. I need everything to be minimalist or chock-ful. Rad Hourani or Meadham Kirchhoff. Leather, PVC, neoprene. Our grandchildren will dress like these in some decades, and they'll be feminine-masculine twins. I have no words for the sunglasses. They're epic. Tudod, a fekete és fehér téma. Igen. Az unisex, szimmetrikus és cipzározott ruhák mestere, kétség kívül, Rad Hourani. A különbség ez és a tavalyi kollekció között a fehér szín behozatala. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább a végletek embere vagyok. Minden legyen vagy minimalista vagy túlzsúfolt. Rad Hourani vagy Meadham Kirchhoff. Bőr, PVC, neoprén. Az unokáink így öltöznek majd néhány évtized múlva, és feminin-maszkulin ikrek lesznek. Nem mondok semmit a napszemüvegekre. Epikusak.
Well, the judgment has not indisputable yet. The court is going to decide later that the defendant who appeared here will be convicted or voted with an agreement yes. I can not decide it is ugly or I need it much. The danger is I feel inclined to the I need it much way, and I guess the battle will turn out in minutes. Of course I'm talking about the Rad Hourani's collaboration with Aldo shoes. Three, two, one. The question has brought. HERE to me with it.
Nos, a döntés egyelőre nem vitathatatlan. A bíróság később dönt róla, hogy a jelen megjelenő vádlottat elítéli vagy egyezményes igent szavaz meg neki. Nem tudom eldönteni, hogy csúnya vagy nagyon kell. A veszély az, hogy egyre inkább hajlok a nagyon kell irányába, és úgy érzem a csata perceken belül eldől. Természetesen a Rad Hourani és az Aldo kollaborálásából született cipőkről beszélek. Három, kettő, egy. A kérdés eldőlt. IDE vele.
dazeddigital.com, style.com, fashionmagazine.com, photos selected and edited by me
Reminds me of my childhood? Kindergarten? Hawaii? Pineapples, pears, strawberries, grapes, melons and bananas are gazing at us from the pieces of Z Spoke by Zac Posen collection, in some seablue eye-dye and cherryred (a petit catachresis) lipstick. This is not funny, this is the FUN. Urchin-dresses for amoeba-bodied madcaps, mummy pops off to the corner We Love Vintage little rummage shop. How comes Hawaii here? Mostly with the pineapples, I guess. Anyway I shall continue to wear my ducky, Mickey Mouse and other childhood t-shirts, hurray. A gyerekkoromra emlékeztet? Óvoda? Hawaii? Ananászok, körték, eprek, szőlőszemek, dinnyék és banánok bámulnak ránk a Z Spoke by Zac Posen kollekció darabjairól, méghozzá igen komoly tengerkék szemfestékben és cseresznyepiros (kis képzavar) ajakrúzsban. Ez nem játékos, ez maga a JÁTÉK. Lurkódresszek amőbatestű vadócoknak, anyu kiruccant a sarki We Love Vintage kis turkiba. Hogy jön ide Hawaii? Leginkább az ananásszal, gondolom én. Mindenesetre továbbra is hordom a gyerekkori kacsás, Mickey Egeres és egyéb pólóimat, hurrá.
When I first saw these (sun)glasses, pardon me, but I almost pee in. This is the case of OMFG. And it's not just about that in the nineties, when I was a kid, we thought more and more shimmer dust makes us cooler, or that we liked all mutations of plastic-rubber-glittering-stuffs. You see, it is a work, a modernized fities cat-eye relic, a fits-on-me piece. So life's complete that I know this exists. Amen.
Amikor megláttam ezeket a szemüvegeket, hát bocsátsatok meg, de majdnem bepisiltem. Ez az OMFG esete. És itt nem csak arról van szó, hogy a kilencvenes években, amikor gyerek voltam, azt hittük, hogy a minél több és több csillámportól még menőbbek leszünk, vagy hogy bírtuk a műanyag-gumi-csillogó-izé mindenfajta mutációját. Ez kérem egy műtárgy, egy modernizált cat-eye ereklye az ötvenes évekből, egy rám való darab. Az életem ezennel teljes, a tudattal, hogy ez létezik. Ámen.
Which comic hero do we choose for the pair? Ideas? Some western-movie saloonkeeper's daughter is here, and the cartoon-y chic illustrations of Daisy de Villeneuve, and Steve Madden's CAN'T MISSING SHOES. "In the girltoilet they're amazed and admired at my new sunglasses, hah, they're green with envy. Fie, girls, do not yearning." Melyik képregényhőst válasszuk párnak? Ötletek? Néhány western-film kocsmárosnő is megfordul itt, a rajzfilmszerűen sikkes Daisy de Villeneuve illusztrációi, és Steve Madden KIHAGYHATATLAN CIPŐI. "A lányvécében ámulnak és bámulnak az új napszemüvegemre, hah, majd megsárgulnak az irigységtől. Ejnye, lányok, ne szomorkodjatok."
Z Spoke by Zac Posen Spring 2011
style.com and elle.com, photos selected and edited by me
The default colour is white. Alexander Wang for the Spring of 2011 creates the composition of The Dynamic White. Very optimistic and pure, as the designer described his collection which resusciates the street-casual clothes invented by Helmut Lang and Ann Demeulemeester in the nineties. Of course the hip-hop likeness, the music or the Basquiat effect in the scribble-printed clothes, smells like the eighties. It's certainly intentional. The New York downtown young girls go to party.
Az alapértelmezett szín a fehér. Alexander Wang 2011 tavaszára A dinamikus fehér kompozícióját alkotja meg. Nagyon optimista és tiszta, a tervező így jellemezte a kilencvenes évek Helmut Lang és Ann Demeulemeester által feltalált hétköznapi viseletet feltámasztó kollekcióját. Persze a hip-hop beütés, a zene vagy a Basquiat-effektus, ami az összefirkált ruhákban jelentkezik, nagyon is nyolcvanas évek szagú. Szándékosan persze. A New York-i downtown fiatal lányai bulizni indulnak.
The white, the aqua and the pale terra-cotta waft-y canvas clothes are dynamic and living, the parts of a vibrant organic puzzle. The models can walk actually. I mean, really, they don't even walk, they sleek. And they're total cool. I look at them, and comes to my mind: hey, let's go party. Sure we can't leave at home the supersweetie (can't believe I've written down this word) Alexander. Party with Erin Wasson, too! Before we'd get into our floppy-loose Wang clothes and sure the song was trolling loud all night long.
A fehér, az aqua és a halvány terra-cotta színű lebegő vászonruhák dinamikusak és élők, egy vibráló organikus kirakó részei. A modellek tulajdonképpen tudnak járni. Úgy értem, tényeg, nem is járnak, suhannak. És teljesen jó fejek. Rájuk nézek, és az jut eszembe: hé, menjünk bulizni. Persze a szupercuki (nem hiszem el, hogy leírtam ezt a szót) Alexandert sem szabadna otthon hagyni. Bulizzunk Erin Wassonnal is! Előtte belebújnánk a suhogó-surranó Wang ruhákba és biztos, hogy egész éjjel hangosan szólna az ének.
nymag.com, elle.com, vogue.com, photos selected and edited by me
Pink and Keith. Use your hair to allure. Let's say this is a Keith Haring inspirated post, but it's a lie it's more a medley, as you may get used to it at the so-called "inspiration" posts. Actually I pack everything into them what is not around a topic, not a cut out/apart/edited colletion review and not personal. Wonderful. Excuse me today, I am tired. I don't feel like doing anything, so I'm going to watch some South Park.
I'd like to have this pale rosepink hair, this neonpink flashy enamel Keith Haring patterned coat, like Madonna has, and these Keith Haring shoes designed by Nicholas Kirkwood. This is all my wish today.
Pink és Keith. Használd a hajad csábításra. Mondjuk, hogy ez egy Keith Haring inspirálta post, de inkább olyan vegyessavanyúságnak nevezném, ahogy ezektől az "inspiráció" név alatt futó postoktól már megszokhattátok. Igazából mindent ide sűrítek be, amit nem rakok össze egy témakörbe, nem egy ki/szét/össze vagdosott kollekciószemle és nem is személyes. Csodálatos. Nézzétek el nekem ma, fáradt vagyok. Nincs kedvem semmihez, mindjárt megyek is és megnézek pár South Parkot.
Szeretnék ilyen sápadt rózsapink színű hajat, ilyen neonpink rikító lakk Keith Haring mintájú kabátot, mint Madonnáé, és Nicholas Kirkwood tervezte Keith Haring cipőket. Csak ennyi vágyam van mára.
Officially, I say goodbye to summer, FARE THEE WELL and welcome indian summer, stay for long!
Hivatalosan is, ezzel a képpel búcsúzok a nyártól, ÉG VELED és köszöntlek indián nyár, maradj soká'!
Cato Van Ee by Corinne Day for Vogue China September 2008, Madonna from "The Life of Keith Haring" documentary in a "Keith Haring dress", Keith Haring's Pop Shop Mail Order Packs, Nicholas Kirkwood "Keith Haring" heels, last photo via
Have you ever thought about what inspiration means? In the last days I was thinking about it (ok, I'm lazier but I really thought about it) and I realized I can't define the word in its all contexts. I mean, obviously I understand that something can inspire me to create something different, something new what was born in my mind because this inspirational stuff. But in a life of a person who does not create palpable/visible/sensible new matters what kind of role has the "inspiration"? What is that person inspirated for? Or we just like this expression because everybody understands its meaning: something we are somehow enthralled by. If you say xy inspirated me you don't have to explaining to much it's clear and short. But why we wrap it up like this? I'd like so much if everyone tell me what thinks and feels when he/she sees something what really enthrals him/her. Or is that too hard to formulate?
Gondolkodtál már valaha azon, mit jelent az, hogy inspiráció? Az elmúlt napokban e körül forgott az agyam (na jó, ennél azért lustább vagyok, de azért tényleg gondoltam rá) és igazából rájöttem, hogy nem minden kontextusában tudom értelmezni a szót. Mármint, nyilván értem, hogy valami tud inspirálni olyan módon, hogy alkossak valami mást, valami újat, amit ez a látott dolog szült meg a képzeletemben. De vajon egy olyan ember életében, aki nem hoz létre tapintható/látható/érzékelhető új tartalmat, milyen szerepe van az "inspirációnak"? Mire inspirálja? Vagy egyszerűen csak szeretjük ezt a kifejezést, mert nagyjából mindenki érti, hogy mi bújik meg mögötte: egy olyan dolog, ami valamilyen módon hatott ránk. Így nem kell túlmagyarázni, egyszerűen csak ráfogjuk, hogy xy inspirált, és punktum. De miért rendezzük le ennyivel? Úgy szeretném én azt, ha elmondaná nekem mindenki, hogy pontosan mire gondol, mit érez, amikor valami olyasmit lát, ami tényleg lenyűgözi. Vagy tényleg ennyire nehéz ezt megfogalmazni?
Sasha Pivovarova (first photo) on the 2008 Spring Valentino couture show wasn't wearing just a make-up. This is SEX itself, a get-out goddess from the Dallas, a concupiscence venus, a singing Siren. If I use the word perfection, it means nothing here because in this case it's just an overused boring cliche. Dear Sasha, you get under my skin - marry me.
Oho and what is this flower vase? Noritaka Tatehana doesn't joke. He creates multipurpose shoes so Lady Gaga can parades in them and they look good in a simple housewife's kitchen, too.
Sasha Pivovarova (első kép) a 2008-as tavaszi Valentino couture showján nem csak egyszerűen egy sminket viselt. Ez maga a SZEX, egy a Dallas-ból kiszabadult istennő, egy vágykeltő vénusz, egy éneklő Szirén. Ha a tökéletesség szót használom, itt nem jelent semmit, mert ez esetben csak egy agyonhasznált, unalmas klisé. Kedves Sasha, mély nyomot hagytál bennem - légy a feleségem.
Ohó és mi ez a virágváza? Noritaka Tatehana nem viccel: többfunkciós cipőket gyárt, hogy Lady Gaga parádézhasson benne, meg egy egyszerű háziasszonynak is jól mutasson a konyhájában.
"I sometimes change my outfit 3 times a day.
I love clothes and I change the outfits according to the shows.
From time to time, I will wear an outfit which exactly matches what was just shown on the catwalk.
For example, if I see a look in the show with feathers, I'll change my outfit to something with feathers.
Also, I will wear an outfit of a designer friend, too.
Well, for me dressing up has become a part of my job!"
I got a strange dream, second time, now I can't explain it. Maybe I horrendously want high heels like these? In the dream my cousins live in Australia and we are visiting them. They got a huge house, but they don't really care about us so we go into the city and land in a cloth shop. And I'm desperately looking for shoes like these (I don't even need the I❤NY caption just want the shooooes) but I can't find good ones just lames. Cut, in the next scene we sit on the plane which in a very stange way boards in the city center, between the houses. A, please somebody send me these high heels and I gona promote them till I succumb. I promise!
Van egy elég furcsa álmom, ami már másodszor jött elő, egyelőre nem tudom mivel magyarázni. Talán azzal, hogy iszonyúan szeretnék egy ilyen cipőt? Az álomban az unokatestvéremék Ausztráliában élnek, és hozzájuk megyünk látogatni. Van egy hatalmas házuk, de annyira nem foglalkoznak velünk, így bemegyünk a városba és egy ruhaboltban kötünk ki. Én pedig kétségbeesetten keresek egy ilyen cipőt (még az I❤NY felirat se kéne rá, csak legyen már), de persze nem találok, csak bénákat. Vágás, és a következő jelenetben már a repülőn ülünk, ami nagyon furán, benn a belvárosban száll fel, a házak között. Á, valaki küldjön egy ilyen cipőt, és annyit reklámozom míg bele nem gebedek! Ígérem!
So, am I the only one who see similarity between the next two picture? The regular young turk and Dorothy's shoes makes me to say damnit, what a drollery, both of them. I mean to hunt for crocodiles and to own these shoes (porcelainpiece?). The shoes are by a hungarian designer-duo Orsolya Poppre and Larisza Pasztircsák, hereafter pet them in the name of Mrs Herskin. Psychedelic madness is this, with the ghost of Talent and Originality what levitates above them, and seems to find the baasbody. On the right of the last word, listen to Comic Strip by Brigitte Bardot and Serge Gainsbourg, garb yourself, turn loud the tape and dance. Breathless. (Did I mention I am rabid mad for these Mrs Herskin shoes?)
Na jó, csak én érzek hasonlóságot a következő két kép között? A vásott kölyök no meg Dorothy pipellője igazán nagy késztetéssel tölt el, hogy azt mondjam, a kutyafáját, micsoda móka lehet ez, mind a kettő. Mármint krokodilra vadászni, meg ezt a cipőt (porcelánműtárgyat?) birtokolni. A cipő egyébként egy magyar tervezőpáros Poppre Orsolya és Pasztircsák Larisza keze nyomát dicséri, akiket Mrs Herskin néven kell tovább becézgetni. Pszichedelikus őrület ez, a Tehetség és az Eredetiség kísértetével, ami felettük lebeg, s úgy tűnik, gazdatestre is talál. Az utolsó szó jogán, hallgasd meg Brigitte Bardot és Serge Gainsbourg Comic Strip című számát, öltözz be, bömböltesd a magnót és táncolj. Kifulladásig. (Említettem, hogy veszettül odavagyok ezért a Mrs Herskin cipőért?)
Yves Saint Laurent, Kate Moss for Isabel Marant Fall 2010 Campaign Preview, Sasha Pivovarova via style.com, Noritaka Tatehana heels, Vogue Nippon Anna Dello Russo's room at The Ritz Hotel, Jessica Lewis by Henry Moshizi for Costume July 2010, disaster kid, mrsherskin.com
