I might be a hissy kid, if...

Karl lagerfeld reopens the Chanel butique in Soho, and Chloe Sevigny poses in Miu Miu platforms. Might there be better news than these today? V magazine's New York issue spreads like a wildfire in the online scene with Lady Gaga and Marc Jacobs on its cover. Not matching couples in tipical New York situations. But do I need to see Lady Gaga in the role of my heart's sacrament Statue of Liberty? Well, no, I don't . Don't get me wrong, it's not an another anti-Gaga yammering. I do not attack her, I do not hate her, I listen her, I watch her, and at times I even like her.

Karl Lagerfeld újra megnyita a Chanel butikot a Soho-ban, Chloe Sevigny meg Miu Miu platformban pózol. Hát lehet ezeknél jobb hír mára? A V magazin New York-nak szentelt kiadása futótűzként terjedt az éterben Lady Gagával és Marc Jacobs-szal a címlapon. Össze nem illő párok New York tipikus élethelyzeteiben. De szükségem van-e arra, hogy Lady Gagát nézegessem a szívemben oly megszentségteleníthetetlen Szabadság-szobor szerepében? Hát nem. Félre ne értsetek, nem egy újabb anti-Gaga nyávogás van előkészülőben. Én nem támadom, nem utálom, én meghallgatom, megnézem, és időnként még meg is kedvelem.

La Dolce Vita. Anita Ekberg endeavors to resurrection in the the editorials photographed in Rome by Mariano Vivanco and Alexi Lubomirski. I have no rummer comments, the copying is certified (in this case it's brilliant). The difference is in the bust sizes. (Watch the video.)

La Dolce Vita. Anita Ekberg igyekszik feltámadni a Rómában Mariano Vivanco és Alexi Lubomirski által fotózott editorialokon. Nem is szeretném különösebben ecsetelni, (az ez esetben brilliánsan megvalósított) koppintás elismert. A különbség talán csak a mellméretekben van. (Nézd meg a videót.)

Halle Berry's catwoman would do it better if she chose an outfit like this instead that common lacerated leathertatters. And I please You, if you have a smattering of and want to make me happy, please design me a Bag-Hat. Louis Vuitton. Thank you.

My little brother is listening a kinda funny remix whereby I feel a bit I go mad. This dues to the beginning of New York Fashion Week because like a tigerish shark I bring myself into focus moment after moment on the new collections because I want to report to you about EVERYTHING, I mean really about everything, and this is Maddening. And if it doesn't happen I might be a hissy kid who hasn't got its daily cocoainjection. Agr.

Halle Berry macskanője is jobban tette volna, ha egy ilyen outfitet választ a közönséges szétszabdalt bőrcafatok helyett. És kérlek Titeket, aki ért hozzá és igazán szeretne nekem örömet okozni, kérem tervezzen nekem egy Táska-Kalapot. Louis Vuitton. Köszi.

A testvérem éppen egy elég vicces remixet hallgat, amitől kicsit úgy érzem, megőrültem. Ez persze lehet, hogy annak is köszönhető, hogy elkezdődött a New York-i Divathét, és mint egy vérszomjas cápa pillanatról pillanatra vetem rá magam az új kollekciókra, mert MINDENRŐL be akarok számolni nektek, úgy értem tényleg mindenről, és ez Őrjítő. És ha ez nem fog összejönni egy hisztis kölök leszek, aki nem kapta meg a napi kakaóbeöntését. Agr.

Vogue Nippon Autumn & Winter 2010-2011 Isetan Mania, The reopening of the Chanel boutique in Soho, Kalup Linzy & Chloe Sevigny by Mario Testino for V, The New York Issue, Natasha Poly by Mario Sorrenti for V Magazine #67, Raquel Zimmermann by Mariano Vivanco for Vogue Spain September 2010, Dree Hemingway by Alexi Lubomirski for Harper’s Bazaar US September 2010, Taylor Kraemer by Alexander Neumann for Elle Mexico September 2010, Juliana Imai by Yurenev & McNiel for Harper’s Bazaar en Español

The First Touch of Spring

A: Spring is here!

B: What?!

A: I'm soo exited... oh, at least that much like Raquel Zimmermann (last photo)!

B: Wait, there's a ring.

If you're A, you know what I'm talking about, come here I hug you. If you're B, then, then... then here's the splash! Yes, in New York spring came, leastways designers brought the chirping, so yes, the fashionweek with the 2011 spring collections has begun. Thank God, I felt depressing to care for fall collections so far, everbody has a word on them by now. I'm famished for spring.

A: Itt a tavasz!

B: Mi?!

A: Annyira izgatott vagyok... juj, legalább annyira, mint Raquel Zimmermann (utolsó kép)!

B: Várj, csöngettek.

Ha te A vagy, már bizonyára tudod miről beszélek, és gyere ide, megölellek. Ha viszont B, akkor, akkor... akkor most jön a szenzáció! Igen, New Yorkban megjött a tavasz, legalábbis a dizájnerek már meghozták a madárcsicsergést, vagyis igen, elkezdődtek a 2011-es tavaszi kollekciókat felsorakoztató divathetek. Hál' Istennek, mert lehangoló volt az őszi kollekciókkal foglalkozni, amiket már mindenki csontig rágott. Ki vagyok éhezve.

First keyword is nature. At John Patrick, the Sachin & Babi husband-and-wife duo and at the Willow, too. Organic: sustainable materials and knitwear from Peru. The colours and the materials of earth from camel to sandwhite, from mudgrey to sun-washed brown. The high waist, the menswear-style shirt, the thighmidst frock, the nostalgia and the three-quartered skirt (which is I think a hardest-to-wear stuff, it requires extra carefullness because it fits good just on very few people) stays. Am I the only one who see a wee bit of Miu Miu in John Patrick's works? Anyway the ease of last years' floral inspired motifs and the "tea" dresses will be super wears in the weekdays from a designer who's not making fashion, just making clothes.

Az első kulcsszó a természet. John Patrick, a Sachin & Babi férj-feleség párosnál és a Willow kollekcióban is. Organic: Organikus anyagok, és perui kötöttárú. A föld színei és anyagai a tevesárgától a homokfehérig, a sárszürkétől a napszítta barnáig. A magas derék, a férfistílusú felhajtott nadrág, a combközépig érő zubbony, a nosztalgia és a háromnegyes szoknya (ami szerintem az egyik legkevésbé hordható viselet, extra óvatosságot igényel, ugyanis nagyon kevés embernek áll igazán jól) maradnak. Én vagyok az egyetlen, aki egy indurka pindurka Miu Miu-beütést is lát John Patrick keze munkáiban? Mindenesetre a tavalyi virág inspirálta minták és "tea" dresszek könnyedsége jövőre is szuper viselet lesz a hétköznapokban egy olyan tervezőtől, aki nem divatot tervez, hanem ruhákat.

Organic by John Patrick Spring 2011

Organic by John Patrick Spring 2010 / Spring 2009

There'll be everything, school, indian summer, the 25th anniversary of the Tommy Hilfiger (on the right photo) brand, Steven Alan's debut on the New York fashion week, the new issue of The Journal with Juergen Teller's photographs, Hope Gangloff's floral graphics, and Daisuke Obana from Japan. Don't you understand what I'm gabbing on? That's all right, neither do I yet. But soon everthing will out. Come 2011, I am ready!

Lesz itt minden, iskola, meg vénasszonyok nyara, meg a Tommy Hilfiger (jobb oldali fotón) márka 25-ik évfordulója, meg Steven Alan debütálása a New York-i Divathéten, meg a The Journal újabb száma Juergen Teller fotóival, meg Hope Gangloff virágos grafikái, meg Daisuke Obana Japánból. Nem érted, hogy miről hadoválok? Nem baj, még én se, de lassan mindenre fény derül. Gyere 2011, készen állok!

(this article was inspirated by this Spring 2011 Preview, photos from style.com, selected & edited by me)

i-D Magazine cover June/July 2009 by Juergen Teller

The weardrobe of the 8 Femmes

So here we are. Chanel. I was not in love at first sight. Can I say on a Chanel (!) couture (!) collection that I'm not interested in it? This question flashed in me when first fliped through the fall Chanel couture, and than I realized I can't be that degenerate. Am I not enough mature to Chanel or I don't understand the whole point of fashion-industry? And miracle happened: as I was trying to find the answer to my frustration, this feeling has crystallized in me: so I adore Chanel!

Megérkeztünk. Chanel. Első látásra nem volt szerelem. Lehet-e azt mondani egy Chanel (!) couture (!) kollekcióra, hogy nem érdekel? Ez a kérdés villant fel először bennem, mikor átlapoztam az őszi Chanel couture-t, aztán rájöttem, nem lehetek ennyire degenerált. Nem vagyok elég érett egy Chanel-hez, vagy nem értem az egész fashion-industry lényegét? Aztán megtörtént a csoda: ahogy próbáltam választ keresni csalódottságomra, úgy kristályosodott ki bennem az érzés: de hát én imádom a Chanel-t!

Chanel Couture Fall 2010

Mature. The collection of the mature, the rich and the immaculate woman, the weardrobe of the 8 femmes who are looking for the potential murderer with restrained, at times flaring stress in a house which blocked from the outside world in Francois Ozon's movie. Of course this all is a big scam. Catherine Deneuve wears the dark, eastern, baroque dream, and Emmanuelle Béart wears the geometry of the XXI. century's skyscrapers. Because this collection is like this, and like that pearl-strapped porcelain doll in the box what tunes up and dances if you open. Magic, distraction, dignity. I love you Karl Lagerfeld, can I call you up?

(You must watch the videos: part 1, part 2.)

Érett. Az érett, gazdag és makulátlan nő kollekciója ez, a 8 nő ruhatára, akik visszafojtott, néha-néha fellobbanó feszültséggel keresik a köztük lappangó gyilkost a külvilágtól elzárt házban Francois Ozon filmjében. Persze az egész csak egy nagy átverés. Catherine Deneuve a sötét, keleti, barokkos álmot viseli, Emmanuelle Béart pedig a XXI. század felhőkarcolóinak geometriáját. Mert ilyen ez a kollekció, és olyan, mint az a gyöngysorpántos ruhájú porcelánbaba a szelencében, amit ha kinyitsz táncol és zenél. Varázslat, zaklatottság, méltóság. Szeretlek Karl Lagerfeld, felhívhatlak?

(Mindenképpen nézd meg a videót: part 1, part 2.)

Chanel is not just a brand, it's a stylemark. With strong basics, with obligatory but continually refreshing properties. Where couture would be without Coco, and where we would be without Chanel. The back-to-back C characters, the tweed suit, the little black dress or the N°5 perfume are that basic parts of our lifes like the morning coffe, the mobile, the little black dress (so that's what I'm talking about) or the sex. Ok, I stop, but it's good to live we know Chanel exists and it's immortal.

A Chanel nem csak egy márka, egy stílusjegy. Határozott alapokkal, egy újra és újra megfrissülő, de kötelező kelléktárral. Hol lenne ma a couture Coco nélkül, és hol lennénk mi a Chanel nélkül. Az egymásnak fordított C betűk, a tweed kabát, a kis fekete ruha vagy a N°5 parfüm olyan fontos és alapvető részei életünknek, mint a reggeli kávé, a mobiltelefon, a kis fekete ruha (na erről beszélek), vagy a szex. Na jó, de azért jó úgy élni, hogy tudjuk, a Chanel létezik és halhatatlan.

Chanel Couture Fall 2009 / 2008
Photos from style.com, selected and edited by me

Sour cherry wine

(Dia and myself -on the right- and the mighty sour cherry wine, photo by Slavi)

The Sour Cherry Wine Commando - as Dia and Slavi called us. The mighty sour cherry wine what my boyfriend did this summer was dwindling with jugs, but it's perfect especially with Cola, leastways for me, because I prefer baby-portions nowdays. By the way I got a lot of new vintage and second-hand stuffs, coz my mum has taken me to a treasure-house, and - yes, here's an important announcement - soon there're gona be a new coloumn in the blog: Personal Outfits. The point is I'm going to show you the pieces of my weardrobe on myself, I guess you know what I'm talking about.

Unbelievable but the blog is almost half year old (ok, 2 months still). Then will be a summary and a huge thanks- and gratitudedose giving, further plans, statistics, a big question-answer. And YES, I'm doing the blog still completely alone, and I hate mimics (or who's trying), and yes, soon I expose myself. But now it's fun in this way. By way of introduction if you haven't noticed yet I sorted the blog into coloumns, you can find them in the sidebar.

A Meggyborkommandó - ahogy Dia és Slavi elneveztek minket. A fenséges meggybor, amit a barátom főzött a nyáron, kancsókkal fogyott, de főleg kólával a tökéletes, legalábbis nekem, mert én a bébi-adagokat részesítem előnyben mostanában. Egyébként egy csomó új vintage és second-hand cuccom van, mert anyám elvitt egy kincsesbarangba, és - ja igen, itt egy fontos bejelentés - nemsokára egy új rovattal bővül a blog: Personal Outfits. Nagyjából annyi lesz a lényege, hogy a saját ruhatáramból mutatok be darabokat magamon, nyilván mindenki tudja miről beszélek.

Hihetetlen, de lassan fél éves lesz a blog (igaz, az még 2 hónap). Akkor lesz egy összefoglalás az eddigiekről, egy óriási köszönöm- és hálaadag osztás, további tervek, statisztikák, kérdez-felelek. És IGEN, még mindig teljesen egyedül csinálom a blogot, utálom azokat, akik utánoznak (vagy akarnak), és igen, hamarosan felfedem a személyem. De ez így még izgi. Elöljáróban, ha esetleg nem vetted volna észre, rovatokra bontottam a blogot, amit az oldalhasábban megtalálsz.

Runway Specials
Topic Articles
Inspirations
Personal Outfits
Personal Photographs
What? When? Where?

Under these you can find what designers I've written about in Runway Specials (the list continually flares), and in the Topic Articles part there are the keywords of the topics I've been concered with.

Back to the last week. Let's say, I was on holiday. I was at Kecskemét, Hungary, we were at a house party (actually we did), roasting in the garden, cooking, playing poker, were at a reggae party, and HBO was always on and we were watching 6 and a half movies at a stretch. There was no this sort of rocknroll dance, but there was up and down, fun and laugh. Anyway HBO is crap. I love american and hollywoodian movies but there was not, just these Zs category yuks, but that exerting sort of them. Because we love low standard, too, of course.

Ezek alatt megtalálod, hogy a Runway Special rovatokban eddig milyen tervezőkkel foglalkoztam (a lista folyamatosan bővülni fog), a Topic Articles részben pedig egy felsorolásban ott vannak a témák kulcsszavai, amikkel idáig foglalkoztam.

Vissza az elmúlt hétre. Mondjuk úgy, nyaraltam. Kecskeméten voltam, házibuliztunk (valójában mi csináltuk), sütögettünk, főztünk, pókereztünk, reggae buliban voltunk, a HBO meg ment állandóan és 6 és fél filmet megnéztünk egyhuzamban. Nem volt ilyen rákkenroll densz, de volt fent és lent, meg a móka s kacagás. Egyébként a HBO sz*r lett. Én szeretem az amerikai meg hollywoodi monstrumokat, de még azokból sem volt nagyon, inkább csak sok Zs kategóriás ratyi, de abból is az erőlködős fajta. Mert ugye a gagyit azt szintén szeretjük.

And I saw the Hungarian Champion of Beatbox, Döme and his "teacher", the nice nice Pista to step up together. And I almost started to cry: I left my camera at home. I wanted to take a video. I stood there gaping before the Transformers voices, the hip-hop beats and the proper mouthdrumkits. Uncomprehending. Pf, I promised next time I take my camera with me, and no doubt I upload the videos to youtube right away.

(I have exceeded the monthly bandwidth limit on my Photobucket account, so my images have been temporarily disabled and they will be reactivated on the 13th of september. I love Photobucket.)

(My second day on the diet, well - cocoadiet. The recipe: if you are really hungry, drink a cup of cocoa.)

Láttam viszont az Országos Magyar Bajnok Beatboxost, Dömét és a "tanárát" kedves Pistát együtt fellépni. És majdnem elsírtam magam: otthon hagytam a fényképezőm. Videózni akartam. Álltam tátott szájjal bámulva a Transformers hangok, hip-hop taktusok meg komplett szájdobfelszerelések előtt. Felfoghatatlan. Pf, megígértem, hogy legközelebb viszem a kamerát, és nem lesz cicó, azonnal felnyomom a youtube-ra.

(Túlléptem a Photobucket-en a megengedett havi feltöltési limitet, így szeptember 13-ig a régebbi postjaim képei nem jelennek meg, utána helyreáll minden. I love Photobucket.)

(A második napom a diétán, hát - kakaódiéta. A recept: ha már nagyon éhes vagy, igyál egy pohár kakaót.)

The Physiology of Beatboxing, Bildarchiv Preussischer Kulturbesitz

Young hearts run free

Definitely I do not want to implicate the word fashion into this topic. I try to dissert about The (big The) love and how stylish it is being in love, what kind of styles ("colours") love has, why it is good to be in love, and why not, et cetera. I don't mean to write a girlmagazine-styled "how-to-get-a-guy" or "where-to-find-the-big-one" advisory article. Simply I write about love with love pictures, without manners, because love is good.

Egyáltalán nem akarom ebbe a témába belekeverni a divat szót. A (nagy A) szerelemről igyekszem itt értekezni, hogy mennyire stílusosan lehet szerelmesnek lenni, milyen stílusai ("színei") vannak a szerelemnek, miért jó szerelmesnek lenni, meg miért nem jó, satöbbi. Nem szándékom semmiféle csajmagazinos "hogyan-szerezzünk-pasit" vagy "hol-keressük-a-nagy-őt" című tanácsadós rovatba belebonyolódni. Csak egyszerűen a szerelemről írok, szerelmes képekkel, allűrök nélkül, csak mert a szerelem jó.

"Love styles are models of how people love, originally developed by John Lee. He identified six basic love theories - also known as "colors" of love - that people use in their interpersonal relationships:
- Eros: a passionate physical and emotional love based on aesthetic enjoyment; stereotype of romantic love
- Ludus: a love that is played as a game or sport; conquest
- Storge: an affectionate love that slowly develops from friendship, based on similarity
- Pragma: love that is driven by the head, not the heart; undemonstrative
- Mania: highly volatile love; obsession; fueled by low self-esteem
- Agape: selfless altruistic love; spiritual; motherly love"
"A szerelem stílusai/típusai azok a modellek, ahogy az emberek általában szerelmesek, ezeket eredetileg John Lee jegyezte le. Hat alap teóriát fektetett le - a szerelem "színei" néven is ismertek -, amiket az emberek "használnak" egymás közötti kapcsolataikban (nem fordítottam le az angol szakszavakat, mert nem éreztem volna korrektnek Mr. Lee-vel szemben, ha néhány humbukot idevetek, magyarul pedig nem találtam ezzel megegyező forrást):
- Eros: a szenvedélyes fizikai és érzelmi szerelem, ami az esztétikai élvezeten alapul, a romantikus szerelem sztereotípiája
- Ludus: a szerelem, amit játéknak tekintenek, a hódítás a lényege
- Storge: a gyengéd szerelem, ami lassan fejlődik ki a barátságból és a hasonlóságon alapul
- Pragma: a szerelem, amit az ész hajt, nem pedig a szív, kimért és zárkózott
- Mania: az illékony szerelem, inkább egyfajta mánia vagy megszállottság, az alacsony önbecsülés okozza
- Agape: önzetlen, spirituális, anyai/anyáskodó szerelem"

Young Hearts Run Free by Kym Mazelle,
a song from Baz Luhrman's Romeo and Juliet.

The colours of love, what a beautiful phrasing. Instead of the overused symbols like red, Paris, rose and their mates rather think in classics: Sid and Nancy, Romeo and Juliet, Amor and Psyche, Kurt and Courtney, the Arnolfini pair, Casanova and his lovers, Bowie and Angie, Kate and Johnny, Bonnie and Clyde. Just to mention a few. (Bonnie and Clyde deserve an extra post because some years ago I've found original photos about them and the Warren Beatty-Faye Dunaway coupled movie is pretty great, too, so more about them soon.)

A szerelem színei, olyan szép ez a megfogalmazás. Az agyonhasznált szimbólumok, mint a piros/vörös, Párizs, rózsa és társai helyett gondolkodjunk inkább klasszisokban: Sid és Nancy, Rómeó és Júlia, Amor és Psyche, Kurt és Courtney, az Arnolfini házaspár, Casanova és szeretői, Bowie és Angie, Kate és Johnny, Bonnie és Clyde. Csak hogy egy párat említsek. (Bonnie és Clyde egy külön post-ot érdemel, még évekkel ezelőtt találtam róluk eredeti fotókat, és a Warren Beatty-Faye Dunaway párosítású film se kutya, így ezekről majd hamarosan bővebben.)

Is this a graven-to-stone golden rule that the devastating love is born to die? None of the famous or notorious couples live the old age together, because their destiny is the death, the drear used grey feelings. First the twist is too ardent, and later after the big storm there's the quiet everywhere. But before this there's a moment when you can do anything because you know the aftermaths step on the road of forgiveness. That's the beautiest. A status when the tungsten laps are burning, the plates impact on the walls shaming the speed of a hurricane, or the young running hearts shoot side by side can't be maintained (actually I hope it is). It's a car race, and not important who's the winner. But if you come in first, you lose. And why is it good to be in love? Because you become enthralled, become an addict, and the ecstasy you live through is like nothing else on the world. The bonus question is how to be in love with style? Truly, inconditionally, madly. Just follow only one advice: never kissing on the streets.

Vajon kőbe vésett aranyszabály, hogy a mindent elsöprő szerelem a halálra születik? Egyetlen híres és hírhedt pár sem éri meg az öregkort, mert elkerülhetetlen végzetük a halál, a kietlen szürkeségbe csapó elhasznált érzelmek. Először túl erős a sodrás, aztán a nagy vihar után mindenhol csend honol. De előtte még eljön a pillanat, hogy mindent megtehetsz, mert tudod, hogy a következmények hamarosan a megbocsátás útjára lépnek. Az a legszebb. De nem tartható fent (azért remélem, hogy de) egy olyan állapot, melyben az izzók 200 watton égnek, a tányérok hurrikánokat megszégyenítő sebességgel a falakhoz ütődnek, vagy a fiatal süvítő szívek egymásnak száguldanak. Autóverseny ez az egész, csak nem fontos, hogy ki ér célba. De ha célba érsz, vesztesz. És miért jó szerelmesnek lenni? Mert a rabjává válsz és lenyűgöz, függővé leszel, és az extázis, amit átélsz, semmihez sem hasonlítható a világon. A bónusz kérdés pedig, hogyan kell stílusosan szerelmesnek lenni? Őszintén, feltételek nélkül, őrülten. Csak egyet fogadjatok meg: soha ne csókolózzatok az utcán.

Sid Vicious & Nancy Spungen, Amor and Psyche by Antonio Canova 1796, colors of love quote, Edie Sedgwick and Andy Warhol on the left, Kurt Cobain and Courtney Love via, Il Casanova (Fellini) by Milo Manara - A Limited Edition Print, Baby It’s You by Angelo Pennetta for LOVE Magazine #4, Kate Moss & Johnny Depp scanned from the book Fashion: The Twentieth Century by Francois Baudot

Say mama, can I go out tonight?

The truth is I'm the living example how to cock up time with pointless activities and I blame my mother (why I have to do the dusting?) and I blame Mark Zuckerberg and I blame a lot of other people. You know, I'm trying to change, I'm trying so hard, but it's not easy. Something-to-dos crest on my head and I feel old. Anyway I'm trying to keep posting every day, this is something I enjoy.

Az igazság az, hogy a két lábon járó mintája vagyok a hogyan-csesszük-el-az-időnket-felesleges-dolgokkal esetének. Hibás az anyám (miért kell takarítani?) és hibás Mark Zuckerberg és még egy csomó ember hibás. Igazából igyekszem változni, tényleg nagyon igyekszem, de nem egyszerű. A tennivalók meg a nyakamban sorakoznak és öreg vagyok. Mindenesetre próbálok naponta postolni, ezt élvezem.

They are REBELS. Juergen Teller and Gene Vincent and Kate Moss and Snow White and John Galliano.

I know what you think now: Kate Moss, again. We're always talking about her, I mean ALWAYS. We could not bore her, we could not take her in a pigeonhole principle, we could not put her up to talk, and we could not refuse her. And I love it. She's an old tree with long roots in the ground. Thank God, she's is undestroyable.

Back to rebels. I envy them, they had something to rebel against or for. Actually I think we are too lazy to riot. Wearing ugly clothes, show yourself naked on streets, or taking drugs are boring. (This smell of rain makes me to go out and get f*cking soaked.) (There was absolutely nothing on my mind now, and I should not write a diary here.)

Ők a LÁZADÓK. Juergen Teller és Gene Vincent és Kate Moss és Hófehérke és John Galliano.

Tudom mire gondolsz most: Kate Moss, megint. Állandóan róla beszélünk, úgy értem ÁLLANDÓAN. Nem unjuk meg, nem húzzuk skatulyába, nem bírjuk rá, hogy beszéljen és nem utasítjuk vissza. Ezt imádom. Ő egy öreg fa, jó hosszú gyökerekkel a földben. Hál' Isten, elpusztíthatatlan.

Visszatérve a lázadókra, irigylem őket, mert volt valamilyük, ami ellen felkeltek vagy amiért. Azt hiszem, mi túl lusták vagyunk lázadni. Csúnya ruhákat hordani, meztelenkedni az utcán, vagy bedrogozni unalmas. (Ez az esőszag, ami most betódul az ablakon arra késztet, hogy kimenjek és sz*rrá ázzak.) (Abszolút semmi nem jutott most eszembe, és nem kéne itt naplóznom.)

Mariacarla Boscono by Juergen Teller, Gene Vincent in 1967, Kate Moss by Vanina Sorrenti, Kate Somers by Jenny Gage for Flair Italy December 2008, Snow White in her coffin by Theodor Hosemann in 1852, A dress from Christian Dior Fall 2008 Couture collection

Where is the mirage?

Hussein Chalayan's Fall collections. (Under the pictures there're the years and the link for the collection.)

Hussein Chalayan Őszi kollekciói.(A képek alatt a pontos év és link a teljes kollekcióhoz.)

I don't like it. I swear I tried but something doesn't hold together in this collection. I don't say it's boring but where is the MIRAGE what the glasses promulgate? I don't know. The metal-materials, the nebulas (I'm getting bored of them), the granny housecoats, and grandpa's throw-off camel wore-as-a-raincoat fall jacket do not convince me. I sleep.

Nem szeretem. Esküszöm, hogy igyekeztem, de valahogy nem stimmel valami ezzel a kollekcióval. Nem mondom, hogy unalmas, de hogy a MIRAGE (káprázat), ahogy a szemüvegek hirdetik, vajon hol van, azt nem tudom. A fém-anyagok, csillagködök (amit most már kezdek unni), nagymama otthonkák, és öregapa kiszanált bézs ballonkabátként-hordott őszi dzsekije egyáltalán nem győznek meg. Alszok.

Hussein Chalayan Fall 2010

I cut off the heads, let's see what happens... YES, this is menswear. I've conjectured it well. The XXXL coat (which is my favourite part), the cowboy-style, the fireman's helmet and the male-clog. Conception? I know it was a tribute to McQueen, a road-trip in the USA from Pennsylvania through Utah to the West Coast, and these influences runs on the collection. But the problem is I know it because I've read it not because I've seen it. Max I suspect. And this is scant.

Levágtam a fejeket, nézzük mi történik... IGEN, ez egy férfi kollekció. Jól sejtettem. Az XXXL-es zakó (ami egyébként a kedvenc darabom), a cowboy-sztájl, a tűzoltó sisak és a férfi-klumpa. Koncepció? Tudom, hogy Alexander McQueen-nek tisztelgett, hogy ez egy road-trip az USA-ban Pennsylvanián, Utah-on és a Nyugati Parton keresztül, és hogy ezek a hatások vonulnak végig a kollekción. De az a baj, hogy ezt tudom, mert olvastam, de nem láttam. Maximum sejtettem. És ez kevés.

Hussein Chalayan Fall 2010

At last 2009. Some years ago I saw a Hussein Chalayan collection-piece and I've drove his name home and he lived inside me like a designer who I LOVE even if I saw only three (probably spring) dresses by him. And 2010 came, and finito. After all I'm looking forward the spring shows, I can't be dissapointed.

Végre 2009. Néhány éve láttam néhány Hussein Chalayan darabot, és bevéstem a nevét a kis fej-noteszembe, és úgy élt bennem, mint a tervező, akitől csak ezt a három (valószínűleg tavaszi) ruhát ismerem, de IMÁDOM. És akkor jött 2010, és huss. Ezek után várom a tavaszi bemutatókat, nem csalódhatok.

Hussein Chalayan Fall 2009

On any of his former collections I say in a moment, that's it, this is that Hussein who I wish for. Just don't need to watch the 2010 show again. The Gum vs. Smarties heels, the hold up leatherboots, the neon enamel fetishdresses, the "grey concrete" cuts, ahh yeah, we are home baby.

Bármelyik korábbi kollekciójára rávágom, hogy igen, ez az a Hussein, akire én vágytam. Csak a 2010-est ne kelljen újra látnom. A Gumicukor vs. Smarties magassarkú, a combfixes bőrcsizma, a neon lakk fétisruha, "szürke beton" szabászat, ahh igen, megérkeztünk.

Hussein Chalayan Fall 2009

Hussein Chalayan Fall 2008

Hussein Chalayan Fall 2008

What the dippers, the clones from Star Wars and the red-black stripped Japan samuraj armours are doing on the runway? I don't mind, it's good they are there.

Hogy kerülnek a kifutóra búvárok, klónok a Star wars-ból és fekete-piros csíkos Japán szamuráj vértezet? Mindegy is, jó, hogy ott vannak.

Hussein Chalayan Fall 2007

Hussein Chalayan Fall 2000, 2002 & 2003
Photos from style.com selected and edited by me

Goatmét

flickr